A gyerek állandóan kapcsolgatja a kapcsolót, nyitogatja az ajtót, tekergeti a vízcsapot, és még megannyi hasonló apró probléma. Némely szülő csak nevet ezeken, mások azonban nehezebb élethelyzetekben kissé idegesek lesznek tőlük.

Vannak tárgyak a lakásban, amelyekhez Anya vagy Apa nem szereti, ha hozzáér a gyerek, vagy elveszi, használja azt. A veszélyes dolgokat nyilván elérhetetlenné kell tennünk a gyerek számára, a konnektorokat gyerek által kiszedhetetlen dugókkal látjuk el, de mi a helyzet a többi tárggyal?

Azt minden szülő tudja, hogy a féltett tárgyait, apróságait el kell tennie egy biztonságos helyre, ha nem akarja, hogy a kisgyermek megrágja, vagy az iskolás kölyök érdeklődve szétszerelje. Ha van olyan tárgy, amit nem lehet elrakni, de te nem szereted, ha a gyerek azzal babrál, akkor több megoldás is létezik.

Tiltás és „nem szabad”

Bár a „szabad” – „nem szabad” kifejezéseknek van létjogosultságuk, és ismeretük sok veszélytől megmentheti a gyereket, a túl sok tiltás könnyen önállótlanná teheti a gyereket, ha mindig mások mondják meg neki, hogy mit szabad, mit nem, mi helyes és mi nem.
Szinte minden szülő megfigyelte már, hogy amit tiltanak, az kíváncsivá teszi a gyereket. Pontosabb azonban így fogalmazni:

Amit anélkül tiltunk a gyereknek, hogy reális lenne neki, csak még érdekesebb lesz a számára.

Az első pár évben az okozhat nehézséget, hogy a gyerek minimális tapasztalata, kevés tudása és szerényebb szókincse miatt a szülő nem tudja reálissá tenni számára, hogy miért tartja őt távol pár dologtól. A realitáson van a hangsúly. Még egy felnőttnek is könnyebb olyan szabályt betartania, amiről teljesen megértette, hogy hasznos. A gyerekkel sincs ez másképp, de vannak dolgok, amelyeket a legkisebbek számára nehéz reálissá tenni.

Ő nem feltétlenül érti meg, hogy miért gond az apának vagy anyának, ha elromlik a villanykapcsoló. Gondosan foglalkozva vele meg tudjuk neki tanítani, hogy mit jelent, ha elromlik, használhatatlanná válik, de ekkoriban még nem tudnak „mások érdekeivel gondolkodni”. Ekkor is vannak azonban megoldások, mert az együttműködésben a legtöbb gyerek örömét leli, csak meg kell őt erősíteni ebben.

Együttműködés

A legjobb technikák azok, amelyek segítségével egyre együttműködőbb lesz veled a gyerek, ráadásul emiatt könnyebben hallgat majd rád később is. Ha az együttműködés javítására törekszel, akkor az, ami téged zavart, elveszítheti az érdekességét a gyerek számára.

Ahhoz persze, hogy a gyerek együttműködővé váljon, ahhoz ártalmatlan dolgokban engedni kell neki is, hogy ő „vezérelje” a szülőt. Így megtapasztalja, hogy van együttműködés mindkét oldalon. Azon pedig nincs mit meglepődni, hogy egy „agyon-kontrollált” gyerek gyakrabban ad okot bosszúságra.

Technikák „nem szabad” helyett

1. Első technika: Kérd az engedélyét!

Kapjon egy saját, ahhoz hasonló tárgyat, te pedig néha kérd meg, hogy megfoghatod-e, megnézheted-e, használhatod-e. Ha megszokja, hogy az ő engedélye nélkül te nem nyúlsz ahhoz, akkor ő is tiszteletben tartja majd a te hasonló tárgyadat, de minimum engedélyt kér majd, ha mégis akarna vele valamit.

Attól még, hogy egy családban élünk, mindenkinek lehetnek saját dolgai., ezért ha akár nem is kap hasonló tárgyat, de a számára értékes tárgyaihoz akkor nyúlsz, ha engedélyt kértél és kaptál arra, akkor egy idő múlva ő is tisztelni fogja a te személyes tulajdonodat.
Ez a technika 5 éves korig 1-2 hét alatt rendbe hozza a dolgokat, később valamivel több idő kell hozzá.

2-3 éves kor alatt azonban használd inkább a következő két technikát, mert a saját tulajdon nehezen értelmezhető még ekkoriban. Ez az oka annak, hogy sok gyereknek hiába mondod, hogy ne vegye el a homokozóban a másik kis lapátját.

2. Második technika – Tedd az ellenkezőjét!

Ennek lényege az, hogy azt csináltatjuk a gyerekkel, amit nem szeretnénk, hogy csináljon. Ez ugye elég meglepő elsőre. Ha például ki- és bekapcsolgat valamit, ami elég zavaró lehet egy felnőtt számára, vagy például a vízcsapot nyitogatja, akkor elég gyorsan, pár nap alatt megoldhatod a problémát.

Vigyázat ez nem fordított pszichológia! Sose használj fordított pszichológiát, aminek lényege az, hogy azt ellenkezőjét kéred a gyerektől, mint amit el szeretnél érni!

Ahelyett, hogy tiltanád tőle például a vízcsapot, tedd együttműködővé a gyereket és ezzel párhuzamosan tedd számára kevésbé érdekessé vagy akár unalmassá azt, amit jóindulatúan tiltani akarsz tőle. Mondd neki te, hogy nyissa meg a csapot! Ha megtette, köszönd meg egyszerűen, például: “Köszönöm!” vagy “Jól van!” Ezután mond neki, hogy „zárja el vízcsapot”, és azt is köszönd meg neki.

Ezt csináld vele naponta kétszer tíz percig, de ha elunja, akkor ne erőltesd tovább, hanem térjetek vissza erre a játékra délután vagy másnap délelőtt.
Ha gyerek összevissza nyitogatja a vízcsapot, tehát nem várja meg, hogy azt mond, hogy „Most nyisd meg a csapot!” , akkor ne kérd meg, hanem csak dicsérd meg, hogy „Jól van, most megnyitottad a csapot.”

Miközben dicséred, szemben más esetekkel, most ne nagyon mosolyogj, mert a túlzott tetszés a másik irányba vinné a helyzetet. Dicsérd meg, de viszonylag semleges arckifejezéssel. Ezt kell beírni 1-3 napig. Eleinte nagyon fogja élvezni, ezért te úgy érezheted majd, hogy ennek sosem lesz vége, de ha nem azt tapasztalja, hogy „ezt nem szabad”, hanem azt, hogy ez neked nem probléma, akkor abba fogja hagyni.

Ha a köztes időben, amikor nem ezt csináljátok, ő mégis nyitogatja a csapot, akkor kezdd különösebb érzelmek nélkül ismét nyugtázni pontosan azt, amit csinál így: “Most kinyitottad a csapot.”, “Most elzártad a csapot.”. Ezt addig csináljátok, amíg el nem unja. Valószínűleg nem lesz több tizenöt percnél. A második technika lényege tehát az volt, hogyan válhat unalmassá egy változás annak ellenére, hogy a változás általában nem unalmas.

3. Technika – Változatlanság

Egy életvidám gyerek szeret változást elérni. A szülő egy nehéz nap után azonban néha inkább nyugalmat és változatlanságot szeretne. A kettő között van némi „érdekellentét”. Hosszú távon nem szabad elvenni a gyerektől a változás iránti vágyát, mert azzal a cselekvő képessége is lecsökkenne, márpedig célokat és boldogságot nem passzivitással, hanem aktivitással érhet el.

Miért kapcsolja fel a gyerek a lámpát, amit nem szabad? Változást szeretne elérni. Ha nem éri el a lámpánál, akkor eléri a szülőnél, mert az is változás, ha a szülő idegessé válik, pedig nyugodt volt. Egy harmadik technika lényege az, hogy gyakorlod vele elviselni a változatlanságot.

Lépések:

1. Kérd meg erre: „Mutasd meg, hogyan nem kapcsolod fel a …-t.”
   Ezután köszönd meg. („Köszönöm.”)
2. „Most mutasd meg, hogyan kapcsolod fel a …t.”
   („Köszönöm.”)

A két kérést felváltva intézd hozzá körbe-körbe legalább 10 percig, de legfeljebb addig, amíg el nem unja magát vagy mással kezd játszani.

Egy másik napon négy kéréssel állj elő:

1. „Mutasd meg, hogyan hagyod lekapcsolva a …-t.” (Jó néhány másodperc múlva: „Köszönöm.”)
2. „Kapcsold fel a …-t.” („Köszönöm.” vagy „Jól van.”)
3. „Most mutasd meg, hogyan hagyod felkapcsolva a …t.” (Jó néhány másodperc múlva: „Köszönöm.”)
4. „Kapcsold le a …-t.” („Köszönöm.” vagy „Jól van.”)
5. Menj az első lépésre. Addig csináld vele a lépéseket ismételten 1-től 4-ig, amíg el nem unja magát, vagy más játékokra nem teszi a figyelmét.

Mikor nem működnének a technikák?

A 2. és 3. technika kulcsa türelem, és a negatív érzelmektől való mentesség. Amikor ezeket gyakorlod (játszod) vele, akkor nem siettetheted őt és nem válhatsz idegessé. Ha bármelyiket érezni fogja, akkor az az napi gyakorlás hasztalanná válik, hiába csináltátok már akár nyolc perce.

Az is hiba, ha nagy lelkesedést mutatsz, hogy milyen ügyes a gyerek, mert akkor a büszkeség érzésének megszerzéséért képes lesz további negyedórákkal meghosszabbítani a „programot”. Amikor tehát azt csinálta, amit kértél, akkor csak barátságosan köszönd meg, de ne dicsérd túl! A hanghordozásod lehet megnyugtató, mert abból tudja, hogy jól csinálja.

A gyakorlások közben ne viccelődj vagy huncutkodj a gyerekkel, mert amikor az látja a szülőn, hogy tetszik neki, amikor ő csibészséget csinál, akkor biztatva érzi majd magát, és csak azért is úgy csinálja majd, ahogyan helytelen, még akkor is, ha éppen az ellenkezőjét gyakoroljátok.

Túl sok „Nem szabad”

Ha azt veszed észre, hogy rengeteg gondod van abból, hogy a gyerek azt csinálja, amit nem szabad, akkor lépj egy kicsit hátra a helyzetből. Gondolkodj el azon, hogy vajon nem használtok-e túl sok tiltást a családban, és „dobjátok ki” azokat, amelyek feleslegesek!

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Gyermeknevelés Akadémia – Újra OVIBAN / SULIBAN

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

A szerző

Novák Ferenc

Tanár, pedagógiai viselkedéskutató, szülők és pedagógusok gyereknevelési trénere, aki gyakorlatias tanácsaival készít fel gyermeknevelési nehézségek megoldására. Videóival, írásaival és konzultációival, iskolai és konferenciákon tartott előadásaival egyszerre az értékrend alapú és egyben humánus gyereknevelés elkötelezettje.