A negyedik trimeszter ára

Olvasási idő:5 perc

A negyedik trimeszter egy túldramatizált modern szülői koncepció, ami számos nem kívánatos következményekkel járó gyereknevelési gyakorlathoz vezet. A „negyedik trimeszter” (fourth trimester) kifejezést Dr. Harvey Karp amerikai csecsemőgondozási szakértő használta először, a 2000-es évek elején. Az újszülöttkor első három hónapját nevezte el így.

Nem orvosi kifejezés

A negyedik trimeszter nem létezik orvosi értelemben, nem szerepel hivatalos orvosi diagnózisok között, és nincs rá egységes tudományos definíció. A pszichológiában azonban szívesen használják csecsemők és szülők szorongásainak megmagyarázására. Az elnevezés onnan származik, hogy a terhesség időszakát három nem egyenlő szakaszra, trimeszterre bontják, ami orvosi és tudományos szempontból valóban teljesen elfogadott és szabványosan használt fogalom. a terhesség szakaszainak leírására. A szó a latin „tri-” (három) és „mensis” (hónap) szavakból származik.

Karp úgy vélte, hogy a csecsemők koraszülötthöz hasonló állapotban jönnek világra. Nézőpontja szerint minden baba koraszülött és az újszülött agya és idegrendszere még nem elég fejlett. Úgy vélte, hogy a csecsemők fejletlenek emlős állatok újszülöttjeihez képest. Az állatvilágot – főleg az emlősök világát – használta viszonyítási alapként. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy a pszichológia, ami elvileg a lélekről szólna, a gyakorlatban milyen gyakran a testre, gyakran pedig az állatok viselkedésre alapozza emberre vonatkozó elméleteit.

Karp szerint az első három hónapban a csecsemőknek olyan gondoskodásra van szükségük, ami az anyaméh környezetét utánozza számára, például ringatás, testkontaktus, fehér zaj és egyebek. Senki sem kétli a testi közelség értékét nem csak a gyerek első három hónapjában, hanem még később sem. A mértékkel történő ringatásról is köztudott nyugtató szerepe. A gyereknek azonban megszületett és nem teszünk jót neki és anyának azzal, hogy nem vesszük figyelembe ezt a tényt.

Szülői GPS - Novák Ferenc újabb gyereknevelés könyve — Szülői GPS – Olvasd el!

A negyedik trimeszter kára

Aki teljes mértékben a negyedik trimeszterre alapozott gyakorlatot követ a csecsemővel, az élvezi majd ennek csekély előnyeit három hónapig, majd elég sok nehézséggel néz szembe a gyerek következő éveiben, akár a kisgyerekkor végéig vagy még tovább.

Károk

Karp az anyaméhbeli környezet utánzásán keresztül a baba megnyugtatására helyezi a hangsúlyt. Ez a kismamák könnyen úgy értelmezik, hogy a csecsemő jólléte kizárólag az anya viselkedésén múlik. Hibásnak vagy nem elég jó szülőnek érezheti magát, ha a baba sír vagy nehezen nyugtatható meg.
A negyedik trimeszter csak a babára koncentrál, de a kismama regenerációja, hormonális átalakulása, alváshiánya, szorongása gyakran háttérbe szorul. Ez teremthet eltorzult egyensúlyt, amely szerint „a baba szükségleteit mindenáron ki kell elégíteni, míg anya kimerültsége másodlagos”.
Az elmélet közvetve azt sugallhatja, hogy egy „jó anya” mindig képes megfelelően ringatni, szoptatni, fehér zajt alkalmazni stb. Ez egy irreális kép, ami elég nyomasztó lehet olyan anyukák számára, akik depresszióval, traumával vagy fizikai nehézségekkel küzdenek.
A gyermek és az anya közötti drámai kötődést hoz létre, egy természetes, meghitt, de elengedésre is képes szeretet-szál helyett.
Az elmélet az anya-baba kapcsolatra fókuszál és nem hangsúlyozza más családtagok, különösen apa szerepét. Így az anyák magukra maradhatnak az elvárásokkal, és kevésbé érzik, hogy kérhetnek segítséget.
A Karp által javasolt technikák, például pólya, ringatás, fehér zaj sok babánál működik, míg másoknál nem. Így ha egy kismamának nem sikerül megnyugtatnia a babát ezekkel, azt hiheti, rosszul csinál valamit, ami miatt vádolni kezdheti magát. Ez pedig súlyosbíthat egy szülés utáni olyan nem ritka állapotot, amikor anyuka hosszabb időn át levertnek, kimerültnek, érdektelennek érzi magát, és semmi sem okoz örömet számára.
Anya olyan mértékben csak a csecsemőre koncentrál, hogy abbahagyja a család harmóniájának teremtését, ide értve nagyobb gyerekeivel való viszonyát vagy akár szerelmi életét, párkapcsolatát is. Ez hosszú évekre ronthatja a család állapotát.

Gyakorlatias károk

A negyedik trimeszter fogalmából ered az a téves elképzelés, hogy a csecsemő sérül, ha éjjel nem anya mellett alszik vagy ha nap közben nem tölt minél több időt hordozókendőben. Az előbbiből származik az, hogy a gyerek még akár öt évesen is alig szoktatható a saját ágyába, az utóbbiból pedig az származik, hogy a gyerek nincs el vagy alig van el anya nélkül, s így ő még vécére is alig tud kimenni, mert ezt akkora sírás övezi. Hogy ezt megmagyarázzák, bevezettek egy újabb tévedést, a szeparációs szorongás fogalmát. Maga a fogalom persze nem tévedés, az azonban téves, hogy szeparációs szorongás minden gyereknél fellép vagy hogy ennek mértéke nem múlik a nevelésen, hanem a kizárólag a gyerek személyiségén múlik.

Sok családban a negyedik trimeszter-hit következménye az is, hogy a gyerek már csak azzal nyugatható meg, ha anya cicire teszi. Ez azután nemcsak a gyerek táplálkozási ritmusát, hanem egyebeket is felboríthat. Emiatt drámai lehet majd a gyerek elválasztása, hiszen a mellhez való ragaszkodása főleg nem a táplálkozással függ majd össze, hanem a megnyugtatással.

Innen származik az is, hogy pár hangocska hallatán a szülő nem figyeli meg, hogy gyermekének valóban szüksége van-e külső segítségre, hanem minden alkalommal beavatkozik, és úgy siet babájához, hogy odaviszi hozzá saját zaklatottságát is. A babának pedig jó a radarja, s így még zaklatottabb lesz. Ezután már van is indok cicire tenni. Mindezekkel nincsen még leírva az összes hátrány, mert oldalakat lehetne teleírni a negyedik trimeszter gyakorlataiból eredő dramatizált túlkötődésnek a teljes gyerekkorra gyakorolt hatásairól.

Negyedik trimeszter helyett

Akár a gyerek személyisége miatt, akár más okokból bizonyára vannak olyan családok, ahol az előzőekből nem sok negatív hatás érződik, pedig igencsak komolyan vették a negyedik trimesztert, de ezek a szerencsések vannak kevesebben. Az első három hónap drámai mélységű érzelmei helyett törekedj egyensúlyra!

Nem a gyermek, hanem a szülő fejében van egy elképzelés arról, hogy a gyereknek alvás közben is a szülő mellett a helye. A gyerek az első három hónapban azokat a körülményeket szokja meg, amelyek körülötte vannak. Megszületett, a szülést valamilyen mértékben megszenvedte és a kismama is megszenvedte. Ő nincs már az anyaméhben. Ne keltsd azt a téves képzetet sem magadban, sem benne, hogy a születés előtti állapotot sikerül meghosszabbítani. Ha van lehetőség saját szobára, aludjon ott a gyerek, ha nincs aludjon a kiságyában. Ez több kimerültség lehet számodra az első három hónapban különösen akkor, ha a gyerek gyakran ébred, de vond be a párodat, mert etetésen kívül apuka is mindenre alkalmas a gyerekkel. Vond be őt, azt pedig tedd félre, hogy a „férjem sokat dolgozik”. Te nem?

Az újszülött valóban sok szeretet és gondoskodást igényel és neked, mint anyának is jár, hogy megéld szereteted mélységes kiáramlását. Annyi tudatosságot azonban érdemes használni, hogy már az első napoktól kezdve tudjuk, hogy mivel mit okozunk a gyereknek. Milyen hatásunk van azzal, ahogyan érzelmeinket egyensúlyban tartjuk és mit azzal, ha pozitívan vagy negatívan túlfűtötten reagálunk. Milyen érzetet keltünk a gyerekben állandó sietséggel, kapkodással? Mekkora az éppen elegendő erő pelenkázáskor? Megfeszül a gyerek, engedek az erőből, nincs ellenállás folyatom a pelenkázást. Idegesen rágja a melledet, … erre is van válasz, mert nem kell ahhoz önmagadat feláldozni, hogy jól táplált legyen gyermeked. A tapintatos, de sikeres, nemcsak a gyerek számára kedvező, de az ő jelenét és jövőjét biztosító gyereknevelés erők és lelkierők egyensúlyán múlik, ez pedig azon, hogy van-e elegendő tudásunk a gyereknevelésről.

Már az első három hónapban hozzátok létre a feladatmegosztás olyan arányát, amiben mindenki számára biztosított a lehető legjobb túlélése, anyának, babának, apának és gyerekeknek egyaránt. Hogy ez néha nem tűnik ideálisnak mindenkinek? Időlegesen előfordulhat, de újra és újra törekedjetek az egyensúlyra! Elnézést mindenkitől, aki egyedül neveli a gyermekét, mert erre a helyzetre speciálisan nem tértünk ki.