
Nevelheti a nagyszülő az unokát vagy ez teljesen a szülő feladata? Ha valaki úgy érzi, hogy már a kérdéssel is van valami probléma, akkor igaza van.
Még szülők között is sok vita forrása lehet a gyereknevelés, hát még akkor szülők és nagyszülők között. Ez összekuszálódhat még a „hagyományos” vejem, menyem problémával is. Szerencsére vannak családok, ahol nem játsszák azt a rossz játékot, hogy amit a menyem csinál, az eleve rossz. A másik oldalról ez így hangzik: “Na, amibe anyósom beleüti az orrát …!”
Ezeket csak azért fontos megemlíteni, mert ha eleve rossz a viszony, akkor nem a gyereknevelésről alkotott elképzelések közötti különbség a probléma.
Ebben az esetben a szülők és nagyszülők közötti alapvető kommunikációs hiányosságokat kell előbb pótolni. Érdemes lenne olyan dolgokról beszélgetni, amelyekkel kapcsolatban nincs nagy véleménykülönbség. A másik pedig az lenne, hogy szülők és nagyszülők is feltehetnék maguknak a kérdést: „Mi az, amiben a gyerekem, menyem, vejem nem kapta meg tőlem az elismerést, pedig abban egész jó?” Kijön pár válasz, amiket érdemes pótolni.
Nevelheti a nagyszülő az unokát?
Mi a baj ezzel a kérdéssel? Ha nagymama vagy nagyapa találkozik valamennyit a gyerekkel, akkor mindenképpen neveli őt, mert a gyereknevelés legfontosabb összetevője az a példamutatás, amit a gyerek maga körül tapasztal. Amikor valaki azt kérdezi, hogy nevelheti-e a nagyszülő az unokát, akkor két másik összetevőre gondolhat. Arra, hogy taníthat-e a gyereknek szabályokat, megmondhatja-e neki, mi helyes és mi nem helyes. Persze gondolhat egy harmadik összetevőre is, ami ez: lelkére beszélni a gyereknek vagy megdorgálni őt.
Ha Nagyi vagy Papa szeretne jóban maradni saját gyerekeivel, akkor érdemes megállapodnia velük abban, hogy mik azok a legfontosabb szokások gyermekük családjában, melyekhez feltétlenül ragaszkodnak. A nagyszülők segíthetik azzal gyerekük és unokájuk családját, ha betartják e szabályokat és az unokától is elvárják ezek betartását. A dolog másik oldala az, hogy egy szülő sem várhatja el, hogy a nagyszülő mindent pontosan úgy csináljon, mint ő otthon.
A legkényesebb téma a gyerekkel való tanító jellegű beszélgetés szülő és unoka között. Ha olyasmit akar egy nagyszülő tanítani a gyereknek, amivel annak szülei nem értenek egyet, akkor ez a gyerek zűrzavarát okozhatja vagy szembeállíthatja őt a szüleivel. Az ilyen helyzetek azonban elkerülhetők, ha a kellemetlen helyzetek erkölcsi, etikai, viselkedési oldalának gyerekkel való megbeszélését a szülőre bízzák vagy mielőtt a nagyszülő ilyesmit megbeszél az unokával, egyeztetik nagyszülők és szülők egymás álláspontját.
Kényeztetés
A kényeztetés és elkényeztetés szavak sok ember fejében összecsúsznak, pedig a különbség fontos. Természetes, ha egy nagymama vagy nagyapa jót szeretne az unokának. Játszik vele, a gyerek számára jó helyekre viszi, gondoskodik az ételéről, ha belefér, akkor játékot vesz neki és még annyi minden más. Amikor azonban a gyerek mindent megkap, de semmit sem ad cserébe, beállhat az elkényeztetettség állapota.
Minél idősebb egy elkényeztetett gyerek, annál meglepőbb reakciókra számíthat tőle szülő és nagyszülő. Lustaság, feleselés, követelőzés, gorombaság – nem mintha ezek más okok miatt elő ne fordulhatnának. Ez azért van, mert a gyerek is akkor érzi magát értékesnek, amikor hasznos mások számára. Hosszú ideig tartó kényeztetés hatására, amivel nem párosul az, hogy ő is viszonoz dolgokat, az önbecsülését kivagyiság váltja fel és másokat sem becsül majd.
Tudják vagy nem tudják ezt szülők, de ez az, ami miatt veszélyes a család békéjére és magára a gyerekre is, amikor a nagyszülő úgy gondolja, hogy neki a koránál fogva mindent lehet. A „mindent lehet” elvet az sem indokolja, hogy az unoka az ő gyerekének gyermeke.
Megbecsülés
Ahogyan akár egy csecsemőnek is, úgy a nagyszülőnek is járhat pusztán a koránál vagy testi állapotánál fogva tapintat és tisztelet, de ezzel nem élhet vissza nagymama és nagyapa.
Elvárható a nagyszülőtől is az együttműködés gyermekeikkel annak érdekében, hogy minél egységesebb legyen az unoka nevelkedése. Ez még akkor is így van, ha sok gyerek meglepően jól tud alkalmazkodni különböző környezetek eltérő szabályaihoz és elvárásaihoz. Más gyerekektől ugyanis nem várható el, hogy könnyen gyakorolják az ősi elvet: „Rómában élj úgy, mint a rómaiak!”
Ez az elv a gyerek esetében azt jelenti, hogy tudja miben térnek el a szabályok, szokások a nagyszülőknél az otthoniakhoz viszonyítva és képes is ezeket a gyakorlatban követni. Csak kevés kisgyermek képes erre, mivel a szabályok tisztelete egyetlen környezeten belül is egy tanulási folyamaton keresztül jön létre.
Tanácsok szülőknek és nagyszülőknek
Könnyű azon elmélkedni, hogy mit tartson be a másik. Nagyobb bölcsesség, ha képesek vagyunk a saját magunkra vonatkozó szabályok ismeretére és alkalmazására. Ezért bár jól teszed, ha ismered az alábbi két felsorolás-csoportot, akár nagyszülő vagy, akár szülő, számodra a saját listád a legfontosabb. Egyik lista sem teljes, de mindkettő gondolatébresztő. Lesznek, akik megrökönyödnek majd egy-egy sorát olvasva, de ezt a listát sok ezer család problémái inspirálták.
Nagyszülő
- Vedd észre, hogy a gyermeked már felnőtt és ugyanúgy megélheti, hogy utakat fedez fel a gyermekével, mint annak idején te tetted, nem kell tehát mindent készen tudnia.
- Ne akard jóvátenni az unokádon azokat a hibákat, melyeket a gyermekednél vétettél!
- Tudd, hogy ez egy harminc évvel későbbi világ, teljesen más körülményekkel szülők és nagyszülők számára is!
- Kényeztetheted valamelyest az unokádat, de ne kényeztesd el, mert neki is jól jön az elvégzett feladatok utáni jogos büszkeség.
- Ha gyermeked senki másra nem hagyhatja egy kicsit a gyereket, ne élj vissza ezzel a helyzettel és ettől még vedd figyelembe legfontosabb nevelési kéréseit.
Szülő
- Tételezd fel, hogy vannak olyan nevelési hagyományok, melyek ma is érvényesek.
- Ne várd, hogy a szüleid mindent pontosan úgy csináljanak, mint te!
- Az előbbiek figyelembevételével tedd a szüleid számára reálissá, hogy mi az, amiben mindenképpen hasonlóan kellene eljárniuk, hogy a gyerek közel hasonló mintákat lásson és gyakoroljon be.
- Ne csak annyit mondj, hogy miért lenne ez jó neked, mint szülőnek. Indoklásod lényegi része az, hogy rávilágítasz, melyik szokás vagy irány mit okoz a gyereknek az Ő jövőjében.
- Ne zsarold azzal a nagyszülőt, hogy különben nem hozod hozzá az unokáját, hanem törekedj egyezségre!
Akármennyire fontos azonban a szülő és a nagyszülő együttműködése, ahhoz, hogy a „nevelheti-e a nagyszülő” az unokát kérdésre teljes legyen a válasz, érdemes újra hangsúlyozni: A nevelés leginkább példamutatás, utána adatok és szabályok és csak legvégül lelkére beszélés.
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on