“Amit egy gyerek megtehet, az szép szavakkal elérhető nála.”
Novák Ferenc tanár,
társ a nevelésben
Miért erőltetnénk egy gyereket, ha magától is eleget tesz? Miért beszélnénk vele gorombán vagy csúnyán, ha szép szavakkal is elérhető nála valami? Miért hibáztatnák őt mindent a fejére olvasva, ha dicsértettel hamarabb végezne el dolgokat, mint alaposan lehordva?
Mit mond a szülő?
Szülők általában a következőkkel indokolják azt, hogy nem szép hangon, hanem parancsolva, ráförmedve vagy akár őt rángatva érnek el valamit a gyereknél:
- “Veszélyes lett volna, ha a gyerek nem reagál azonnal.”
- “Nem volt idő elmagyarázni a gyereknek. Rohanni kellett.”
- “Úgy sem értette volna meg.”
- “Már előtte is hisztizett a gyerek.”
- “Nem akarta azt tenni! Makacs volt.”
Kérdés
Az egyesen kívül van a fenti indokok között olyan, ami ne lenne megoldható tapintattal és egy kis idő ráfordításával? Ha nincs, akkor a megoldás az, hogy kellő figyelmet és időt kell szánni arra, hogy a gyerek értse a kérés fontosságát!
Facebook Comments