Mikortól és mennyi képernyős mese fér bele a gyereknevelésbe és a gyerek hány éves korától első alkalommal? Egyik szülő erre szavaz, a másik arra, sajnos még össze is vesznek néha a témán. Neked, mint anyának, apának vagy nagyszülőnek nem kell elfogadnod egy számot, egy véleményt, még az enyémet sem. Leírom a következőkben, hogy mi mit okoz, a döntés pedig rajtad áll.
A nem képernyős mese
Képzeld el, hogy mesét mondasz a gyereknek! Ez nem egy gyors folyamat. Szépen, abban a tempóban mesélsz, amelyet követve ő fel tudja építeni a történet képeit gondolatai világában. Képeket alkot arról, amit mondasz. Gyermeked teremt egy mikrovilágot, benne mezővel, virágokkal, mackókkal vagy királylánnyal, versenyautóval, mindazzal, amiről mesélsz. Ez egy nyugodt folyamat az ő képteremtési sebességének kényelmével.
Ez akkor is így van, ha könyvből mondasz mesét és akkor is, ha amint azt olyan sok apuka szereti, inkább fejből mondja. Jogos a kérdés, hogy mi a helyzet a képes mesekönyvvel? A gyerek állóképeket lát, és továbbra is meg kell eleveníteni azokat, hogy párbeszéddé, mozgássá, igazi történetté álljanak össze. Ehhez majdnem annyira ki kell terjesztenie a fantáziáját, mint amikor csak hall egy mesét, de nincsenek hozzá képek.
Képernyős mese
Mi történik, amikor képernyőn néz mesét? Előre elkészített képeket kap, másodpercenként legalább 24-et annak érdekében, hogy mozgóképnek, mesefilmnek tűnjön számára. Nem fáradozik a gyerek képzelete azon, hogy megteremtse a látnivalót, hanem konzerv-képeket kap. Mi ezzel a fő probléma? Az, hogy ha hozzászokik a kívülről gyorsan áramló képekhez, akkor nem lesz számára kívánatos a mesehallgatás, mert az sokkal lassabb.
Minél fiatalabban minél több és minél gyorsabb mozgóképet néz a gyerek, annál inkább elveszíti kedvét a mesehallgatáshoz és az olvasáshoz. Hat éves kor alatt olvasáson azt értük, amikor a szülei vagy nagyszülei mondanak neki mesét. A felnőtteknek primitívnek tűnhet egy rajzfilm, amiben ritkán van képváltás. Minél kisebb azonban a gyerek, annál inkább ilyen mese lenne az, amik kevésbé hat rá rosszul. Olyan, amiben a szereplők akár több másodpercig nem mozdulnak meg. Ma már ritka az ilyen, mert a mesefilm készítésbe beszivárogtak a felnőtteknek szánt filmek gyors képváltásokkal és vibrálással figyelmet megragadó technikái.
Tartalom és mennyiség
Sokan gondolják azt, hogy a rajzfilm gyerekeknek való, miközben ezt elsősorban nem a műfaj, hanem a tartalom dönti el. Egy olyan rajzfilm is, amiben nyomuló robotok pusztítanak más robotokat, attól még, hogy esetleg nincsenek is benne emberek, mégis agresszív film. Nem való gyerekek, mert ő könnyen azonosulhat valamelyik szereplővel, akár az agresszívvel is, ha rendszeresen az a győztes. Ezt persze már sok minden egyéb is befolyásolja. Minél kisebb a gyerek, annál jóindulatúbb, egyszerűbb, akár bugyuta történet az, ami nem kelt benne zűrzavart.
Természetesen a mennyiség is számít, nem pedig csak az, hogy milyen milyen tartalmat néz a gyerek. Van egy ökölszabály arra vonatkozóan, hogy tudd, a kelleténél több mesét néz-e a gyerek. Nyilván már sokkal hamarabb is érezhetné a szülő, de ha nem, akkor
Minél több napon, minél többször fordul elő, hogy a gyerek képtelen mérges, dühös vagy agresszív indulatok nélkül otthagyni a képernyőt, annál bizonyosabb, hogy túl sok számára a képernyőidő.
Olvasd el a család örömére!
Beszédfejlődés
Ne tévesszen meg, hogy néhány szülő azt mondja, hogy az ő gyerekénél nem okozott problémát a képernyőse mese a beszédfejlődésben. Ettől még nagyon is fennáll a veszély, aminek több oka is van, de íme kettő. A rajzfilm figurák másképpen tátognak, mint ahogyan a hangjuk hallatszik, márpedig a beszéd egy része az utánzáson múlik. A másik az, hogy a videós tartalomfogyasztás egy irányú, a gyerek szempontjából beérkező kommunikáció és a vetítő eszköztől nyilván nem várható el, hogy reagáljon a gyerek impulzusaira. Ezt majd a mesterséges intelligencia megváltoztatja majd előbb-utóbb, de abból sem lesz köszönet. Amikor a szülő mesél, akkor a gyerek visszakérdezhet, kijelenthet valamit és arra kap választ. Ilyenkor a kommunikáció helyesen két irányban is halad felváltva.
Ugyan már! Tévén nőttünk fel!
Ez az írásom sok-sok családban nem lesz népszerű, ahol csak legyintenek erre, és valami olyasmit mondanak, hogy „Ugyan már, mi meg a tévé előtt ültünk egész gyerekkorunkban, mégis itt vagyunk.” Mi a válasz nekik? Egyrészt az, hogy nagy a különbség a 30 évvel ezelőtti televíziózás és a mai bőséges digitális technológia között. Másrészt mondhatják, hogy itt vannak, de azt kérdezzük tőlük, hogy milyen állapotban. Fogadjuk el, hogy tényleg jól vannak, jól megy az életük. Ők egy emberről vagy egy családról, magukról beszélnek. Én azonban már mai 3! és 4 éveseknél látom, hogy mit okoz a kisgyermekkori digitális tartalomfogyasztás. Menjünk egy kicsit előre az iskolába!
Több mint ezer pedagógust képzek egy év alatt néhány témában. A gyerekek digitális tartalomfogyasztása csak ritkán kerül szóba, de egy valamit sok tanár elmond nekem. Megtanítja a gyerekeket írni és olvasni, majd amikor a tízévest arra kéri, hogy találjon ki egy rövid történetet, és írjon erről 4-5 mondatot, akkor megáll a tudományuk. A legtöbb képernyőfüggő gyerek csak előrántja egy-két „hős” nevét egy játékprogramból, és arról ír, hogy milyen élménye volt ezekkel a karakterekkel a tegnapi számítógépes játékban.
A szülő kényelme
Mivel sokat utazom, gyakran eszem étteremben. Már szinte alig van olyan alkalom, hogy e helyeken ne látnék egy másfél vagy kétéves gyermeket, aki etetőszékben ül, előtte telefon, amin mesét néz. És mi van náluk otthon? Valószínűleg ott is nyugalomra vágyik anya és apa. A szülő saját kényelmének biztosítására sem akarhat ilyen életet még valamivel nagyobb gyereknek se. Bizonyára van úgy, hogy valaki hazaér és semmi ereje játszani a gyerekkel. Felelőtlenség azonban ezt kiterjeszteni olyan módon, hogy a gyerek emiatt majdnem minden nap a képernyő előtt ül.
Amúgy mi a helyes éttermi protokoll egy-három éves gyerekkel? Ez: Megérkeztek a gyerekkel az étterembe, beülteted az etetőszékbe, rendeltek ételt. Ezután kiveszed az etetőszékből és sétálgattok az étteremben. Engeded neki, hogy sok mindent megnézzen és megérintsen olyasmit, ami nem veszélyes. Amikor kihozzák az ételt, akkor ülteted csak vissza, így nem unja meg az etetőszékben ülést. Mindezeken túl mindig legyen nálatok papír, ceruza, és néhány játék, melyek közül bizonyos időközönként előkapsz egyet, hogy az ismét újnak hasson.
Megkíméltelek
Biztosan nem akartál egy regényt olvasni a képernyős mese témában. Talán nem teszem jól, de ennek érdekében visszafogom magam és nem részletezem, hogyan okozhat rövidebb vagy hosszabb ideig tartó hipnózist a digitális képernyők meséinek vibráló fénye. Azt sem bontottam ki, hogy éppen elalvás előtt hogyan kapcsolja ki a képernyő az alváshormon termelődését és okoz sok gyereknél alvási problémákat. Ha az elégtelen alvás mellé odatennénk még táplálkozási hiányosságokat, nevelési hibákat és egyebeket, akkor a végén még oda is lejutnánk, hogy miért van manapság annyi ADHD címkével ellátott gyerek. Nem! Nem fogom egyedül a képernyős mesére!
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on
Egy könyv, ami segít neked!
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
