Van olyan gyerek, akivel elmész másokhoz, rokonokhoz vagy ismerősökhöz, ő pedig nem tágít mellőled, csak rajtad csüng. Követeli, hogy menjetek haza vagy akár hisztiben tör ki, aminek ebben az esetben körülbelül ugyanaz a jelentése. Ennek a dolognak több megoldása van, pontosabban jó néhány lépés segíthet abban, hogy ott tudj maradni vele, ahová megérkeztetek. Ha ezek közül többet is így csináltál, akkor örülök, és akkor már csak a többit kell hozzátenni.
Tedd számára reálissá még jóval az indulás előtt, hogy kihez mentek. Mondd el, hogy miért fontos ez számodra. Egy még nem beszélő gyereknek is elmondhatod, általában sokkal jobban értenek minket, mint mi felnőttek esetleg gondoljuk. NE azt mond neki, hogy meddig lesztek, mert a gyerekek időérzéke folyamatosan javul a hatéves kor felé haladva, de eleinte egyáltalán nem mond nekik semmit az, hogy „egy órát leszünk ott”. Az talán azt jelenti számára, hogy sok vagy még azt sem. Azt mond neki, hogy mit csináltok akkor, amikor visszaértetek, és az valami kívánatos dolog legyen.
Ha rajtad csüng
Vigyetek magatokkal játékot, lapozós könyvecskét kétféle nézőpontból is. Ha van ott gyerek, akkor legyen mit elcserélni vele arra az időre, ha pedig nincs, akkor elég üres lenne egy idegen lakás a gyereknek játékok nélkül.
Mielőtt bementek akihez megérkeztetek, ismerkedjetek meg a környezetével. Ha a ház körüljárható, akkor járjátok körül és beszélgessetek arról, amiket láttok vagy te beszélj azokról. Ez segít a gyereknek abban, hogy biztonságban érezze magát, mert amit ismer, attól kevésbé tart. Jól teszed, ha mielőtt becsöngettek, megkéred, hogy érintse meg a bejárati ajtót. Ha tud beszélni, akkor kérdezd meg tőle, hogy „Hideg vagy meleg?” vagy „Sima vagy göcsörtös?” (Fogalmazz számára ismerős szavakkal!)
Amikor kinyílik az ajtó, ne engedd, hogy az ismerősök vagy a rokonok rárontsanak, akkor sem, ha szeretetből szeretnék megsimogatni a buksiját vagy megpuszilgatni. Vannak gyerekek, akiknek ez túlzó nyomulás, ami sérti az ő saját terüket. Sok gyereknél éppen az első ilyen tapasztalatok alakítják ki azt, hogy nem szívesen mennek mások közelébe. Ne gondold azt sem, hogy udvariatlanság lenne arra kérni az ismerősöket, hogy majd akkor beszélgessenek a gyerekkel, ha ő is szeretné. Nem azt mondom, hogy nevelj mimóza gyereket, de azt igen, hogy könnyen kialakíthat visszavonultságot, ha sok külső erőltetést kap ilyen helyzetekben.
Idegenben
Odabent sétálj vele körül legalább abban szobában, nappaliban, ahol lesztek, de engedd, hogy melletted maradjon. Ne kérleld, hogy menjen az ottani gyerekekkel játszani, hanem engedd meg neki, hogy akkor menjen, amikor ő úgy gondolja. A kérlelésed gyakran az ellenkező irányban hat és a sokszori ismétlést erőltetésnek tekintheti a gyerek, ami után rákezd erre: „Mikor megyünk már haza?” Azt se erőltesd nála, hogy „egyen már abból a pogácsából, mert finom”. Ha a vendéglátók elkezdenének arról beszélni, hogy „milyen magának való ez a gyerek”, akkor nagyon barátságosan meg kell őket kérni, hogy legyen más a téma.
Egy öt éves csak ritkán figyel ugyanarra a dologra negyedóránál tovább, ezért számíts arra, hogy igényli majd a figyelmedet. Ilyenkor válaszolj neki röviden, de nagy figyelemmel, majd mond el neki, hogy mit csináltok majd, ha hazaértek – és ez valami jó dolog, nem pedig fürdés, ha azt éppen nem szereti. Arra az esetre, ha azt szokta kérdezgetni, hogy „Mikor megyünk már?”, legyen nálad egy tíz perces homokóra, mert azt tudod neki mondani, hogy még meg kell forgatnod kétszer – ami ugye számodra még húsz perc maradást jelent.
Amikor ezt olvasod, akkor nyilván eszedbe jut, hogy a te gyereked mire hogyan reagálna ezek közül. Ezen a ponton nekem nem állnak rendelkezésemre azok az információk, de te alakítsd át kreatívan amiket írtam.
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Visszahúzódó gyerek – rövid videó
