Nevelés kérdésekkel - Gyereknevelés

Ha már tinédzser a gyerek, akkor vélemények és utasítások helyett sokkal jobban működik a nevelés kérdésekkel. Valójában már kisgyermekkortól kezdve hatékonyabb a válaszokra rávezetve kérdezni, mint kijelenteni valamit a gyerek számára.

Hol van ennek az alsó határa? Ott húzódik, ahol a gyerek már rendelkezik elegendő ismerettel és saját tapasztalattal ahhoz, hogy egy a szülő által nevelési célzattal feltett kérdésre odaillő legyen a válasza. A határ alja nem az, amikor már tud beszélni a gyerek, hiszen már jóval hamarabb érti, amit mondunk. Megkérdezed, hogy hol a helye ennek a tányérnak, ő pedig megmutatja vagy akár oda is viszi a tányért.

Vélemények és utasítások

Amikor a szülő azt veszi észre, hogy bár ő semmit sem változtatott azon, ahogyan a gyereket a nevelés keskeny ösvényén vezetgeti, a gyerek egyszer csak elkezdi visszautasítani az ő véleményét és utasításait. Ezzel párhuzamosan pedig egyre több konfliktus jön létre közöttük.

Nem, most nem a tévesen dackorszaknak nevezett időszakról van szó, amit amúgy helyesebb önállósodási korszaknak hívni. Bizony, a gyerek változik. Amíg kisebb korában elegendő számára, hogy a szülő elküldi őt fogat mosni, később még a barátságosan megfogalmazott kérések sem működnek feltétlenül.

A tinédzserek sokkal inkább elvárják, hogy döntéseik az övék lehessenek. Ha a szülő nem veszi észre az önállósodás e második nagy korszakának elejét, akkor egyre több és hevesebb ellenállásban lesz része. Megfigyelhető a szóbeli kommunikációnak egy skálája, aminek a felső tartományában maradva sokkal inkább célt érünk egy tinédzsernél. Ezt szóbeli nevelési skálának is hívhatnánk, de mivel hiányzik róla az egyetértés, ezért helyesebb egyet nem értési nevelési skálának nevezni.

Az egyet nem értés nevelési skálája

  • kérdés („Szerinted figyelembe véve azt, hogy …?”)
  • javaslat („Szerintem jobb lenne, ha …, de rád bízom.”)
  • kijelentés („Én a helyedben …”)
  • kérés („Mivel …., ezért azt szeretném, hogy …”)
  • helytelenítő vélemény („Nem tartom helyesnek, hogy …”)
  • utasítás („Azt fogod csinálni, hogy ….”)
  • tiltás („Megtiltom, hogy…”)

Amikor egyetértünk a gyerekkel, akkor abban nincs konfliktus. Amikor azonban nem értünk egyet valamiben, akkor hasznos ismerni az egyet nem értés nevelési skáláját. Minél többet használod a skála felső négy szintjét, annál sikeresebb leszel nem csak tinédzser gyerekeddel, de még az óvodással is. Nem állítom, hogy néha nem lehet szükség a legalsó három szintre, de megfigyelhető, hogy akiknek nehezen megy tizenéves gyerekük nevelése, azok jellemzően véleményeket, utasításokat és tiltásokat alkalmaznak vagy alkalmaztak idáig.

Nevelés kérdésekkel

A zárójelben található mondatkezdemények csak odaillő lehetséges változatok. Sokféleképpen fogalmazhatunk. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerek vigyen magával egy megfelelő dzsekit, akkor mondhatjuk a gyereknek: „Azt olvastam, hogy nagy eső lesz ma, viszel magaddal egy dzsekit?” Ez sokkal jobb, mint a skála legalján ez: „Dzseki nélkül nem mehetsz!”

Sok szülő eljut odáig, hogy kijelentést használjon: „Én a helyedben vinnék magammal dzsekit.” Van, amikor ez működik is, de egy tinédzser könnyen gondolhatja magában, hogy nem vagy a helyében.

Ha kérdésekkel nevelsz, akkor a válasz a gyerek saját meggyőződéséből származik, amit könnyebb követnie.

Csak kérdésekkel?

Egy önálló gyerek nem szívesen adja fel a döntés jogát. Akkor csak kérdésekkel neveljünk? Ettől még nyilván nem. Álljon itt egy erős példa! Ha a gyerek egy olyan házibuliba megy, amiben a sejtésed szerint drog is lesz és tudod, hogy a gyerek még nem elég erős visszautasítani mások unszolását, akkor kezdheted a skála tetején egy jól irányzott kérdéssel, de ha nem jutsz eredményre, mehetsz lefelé a skálán egészen a tiltásig.

Ahhoz, hogy jól kérdezhessünk a gyerektől, pontosabban ahhoz, hogy ő jól kiértékelhessen egy helyzetet, odaillő ismeretekre van szüksége. Jól tesszük ezért, ha nem zárjuk el őt a környezetéről, a világról szóló ismeretektől – és itt nem arról van szó, hogy híreket kellene hallgatnia. A szülőkkel való hétköznapi beszélgetések jó alkalmak arra, hogy a gyerekkel együtt értelmezzünk emberi problémákat. Ez még mindig jobb, mintha magára maradna az interneten terjedő sok butasággal.

Egy szint, ami kimaradt

A nevelés kérdésekkel szint felett lehetne még egy szint, aminek „történet” (Elmondok neked egy történetet, …) lehetne a neve. Ez azonban kilógna a sorból amiatt, hogy általában előre használjuk, míg a többit akár azonnal. Erre ugyanis nem akkor van szükség, amikor egy konkrét helyzetben szeretnéd őt egy jó döntésig eljuttatni vagy megmenteni valami rossztól, mert ilyenkor nincsen annyi idő.

A történet szintjét minden gondos szülő használja, hiszen mesét mond a gyereknek. Amit kevésbé tesznek az az, hogy tudatosan tanulságos történeteket mondanak neki később is. Ehhez elég nehéz egy tinédzsert megnyerni, ha már megszokta, hogy vacsora végén szétszéled a család és ő automatikusan előkapja a telefonját, vagy elvonul a szobájába. Ha azonban azt figyeli meg, hogy a szülők még beszélgetnek egymással jó darabig, akkor egy-két hónap múlva már ő is ott marad majd párszor.

Gyermeknevelés kérdésekkel
Gyermeknevelés kérdésekkel

Bár örömteli lenne, ha sikerülne a skála felső tartományában nevelni a gyereket, néha ez lehetetlen a gyerek pillanatnyilag rosszabb hangulata miatt. Egy dühös gyerekkel például nem maradhatsz a kérdések szintjén, mert abban az állapotában nem veszi majd figyelembe a kérdésbe csomagolt vagy a kérdés előtt felsorolt érveket, információkat. A skála használatát tehát tanácsos összehangolni a gyerek pillanatnyi hangulatával. Ennek részletezésére egyszer sort kerítek majd egy hangjegyzetben vagy előadásban.

Sorrend

Meglepő lehet, hogy a Kérés a skála közepén helyezkedik el, pedig ugye milyen szépen hangzik, hogy „Légy szíves ….”. Kisgyermekkorban – nagyon is helyesen – sokat használjuk ezt főleg két dologra: együttműködéshez és segítség kérésre. Segítség kéréséhez természetesen ez a legjobb, legbarátságosabb formula. A szóbeli nevelés kommunikációs skálája azonban elsősorban arra való, hogy a gyereket minél könnyebben juttassuk el a dolgok helyes megítéléséhez és az ebből származó helyes döntéshez. A Kérés tehát ezen a skálán tehát nem arra vonatkozik, hogy segítséget kapjunk, hanem arra, hogy az történjen, amit a szülő szeretne, mert valamiért nem találja megfelelőnek a gyerek elképzelését. A skála Kérés alatti, alsó tartománya nem optimális, de a megelőzés vagy védelmezés szerepét néha betöltheti.

Tényleg! Miért is ez a skála sorrendje? Azért mert onnan indul, ahol nem a gyereken múlnak a dolgok, és oda tart, ahol ő alkotja meg a választ, ő hozza meg a döntést. Végül is hová tartunk a gyerekneveléssel? Az ő felnőtt kora felé. Nevelésünk sikeres, ha felül kilépve onnan már „elhagytuk a skálát”, mire ő felnő vagy már hamarabb. Ha a tetejére, a “Kérdés” fölé odatennénk még a Történet szintjét, akkor az már az előre megszerzett tudásnak felelne meg. Ezen a szinten a szülő vagy pedagógus már korábban „elvégezte a munkát”, a gyerek már eleget tud és tapasztalt ahhoz, hogy optimálisan döntsön, cselekedjen.

A skála feletti, tehát a Kérdések és a Történet felletti tartomány már a felnőtt gyerekünk saját tudásának, saját válaszainak és többnyire helyes döntéseinek világa. Ide azonban a gyerekkoron keresztül érkezhet meg, vagy rosszabb esetben sosem éri azt el. Az érkezés szülők, pedagógusok és más felnőttek felelőssége is, nem csak a gyereké. Ez a pár utolsó mondat kissé elméletinek hangzik, de Te, mint szülő, maradhatsz gyakorlatias. Sikeredet nagyban növeli majd, ha jól megy neked a nevelés kérdésekkel.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Gyereknevelés, megosztás a Facebook-on

Feliratkozás Gyereknevelési Levelekre

Kérem a leveleket, mint