A rendre szoktatás sok szülő első kudarca a kisgyermekkel, mert azzal próbálkoznak nála, ami még egy év múlva is felülmúlhatja a képességeit. Másfél vagy kétéves gyereknél nem működik az, hogy „Pakolj el!” Nem nagyon érti, hogy mit várunk tőle pontosan. Túl sok játék szőnyegre helyezése vagy kiöntése után még a háromévestől sem lehet tőle elvárni, hogy egyedül tegyen rendet.

Sikertelen próbálkozások

Nemcsak sikertelenséget okoz, hanem kifejezetten káros, ha leszidjuk, amikor nem pakol el vagy ha nem dicsérjük meg, amikor pedig elpakolt. A fenyegetés is hátráltatja a rendszeretetet, így hibás azt mondani: „Kidobom, ha nem teszed el!” Ez csak félelmet, szorongást kelt benne, de nem teszi értékessé a rendet.

Nem segít az sem, ha a szülő hosszan és komolyan magyaráz, hogy miért kell rendet tartani és teljes mértékben hiányzik szavaiból a játékosság. A szülő türelmének elvesztése csak tovább fokozza a gyerek beszorított állapotát: Valamit kellene tennie, de nem érti pontosan, hogy mit várnak tőle. Nem szabad elvárni, hogy önállóan rakjon rendet! A legkevesebb, amire szüksége van a gyereknek ahhoz, hogy rendet csináljon, az legalább a szülő figyelme és biztató kommunikációja. Ennél is jobb, ha a szülő játékosan közreműködik: – Gyere! Rakjunk rendet! -, de nem maradunk ennél a viszonylag széles körben ismert, de a szülő energiáit gyakran meghaladó megoldásnál.

Rendre szoktatás körülményei

Nem érdemes lyukat beszélni egy kisgyermek hasába. Azzal ugye eddig sem változott semmi, hogy „ezerszer mondtuk el”. Más lesz a megoldás, de néhány alapvető körülmény, mint alap elengedhetetlen ahhoz, hogy kisgyermek játékai a helyükön legyenek vagy odakerüljenek. Ezek között az első, hogy a szülő maga következetes saját dolgai rendjének fenntartásában. Bár a példamutatás elsődleges nevelési tényező, önmagában még nem hoz létre rendet a gyermek szobájában vagy játékai között. A második alap, hogy minden játéknak helye van. Ezt kisgyermek számára akár azzal is jelölheted, hogy hasonló matricával látjátok el a játékot és a polcot, fiókot vagy dobozt, ami annak helye. Ezek azonban csak alapok. Hogyan szoktatható rendre a másfél vagy hároméves gyerek? Az biztos, hogy a rend szót nem érti azzal a tartalommal, mint egy felnőtt.

Tegyük a helyére!

Az egyik leghatékonyabb stratégia nem a rendcsinálás, hanem a rend megtartása. Ehhez érdemes azt a szabályt bevezetni, hogy mielőtt előveszünk egy újabb játékot, az előzőt a helyére tesszük. Még ekkor is adódhat azonban olyan állapot, amikor nem sikerült fenntartani a rendet. Ezért nézzük a következő lépéseket! Általában két hét alatt sikert érhet el valaki kettő és három éves kor közötti gyerekkel. Valamivel kettő év alatt is működhet, legfeljebb tovább tart.

Midig amikor visszateszel valamit helyette, mond azt neki, hogy „Ennek itt a helye.” Egy hétig szorgalmasan tedd ezt. A következő héten mielőtt a helyére teszed, kérdezz rá nála, hogy „Ennek hol a helye?” Hamarosan nemcsak megmutatja majd, hanem oda is teszi, illetve nem dobja le onnan. Ha e tanulási folyamat közben még nem találná valaminek a helyét, akkor irányítsd a figyelmét a matricára, azt kell „párosítani”.

Attól még, hogy ezzel a technikával nagyon szépen begyakorolható a gyerekkel, hogy a dolgoknak helyük van és hogy a játékot a saját helyére tesszük vissza, sok gyereknél szükség van a szülő közreműködésére. Ne várj el egy kisgyermektől olyan mértékű önállóságot, mint amilyet majd a hatévestől már elvárhatsz, ha amúgy megtanítottad arra, rávezetted. Nem rendetlen a kisgyermek, aki nem pakol el maga után. A rendre szoktatás pedig ezzel az egyszerű két lépéssel csak kitartás és következetesség dolga.

Novák Ferenc

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

A szerző

Novák Ferenc

Tanár, pedagógiai viselkedéskutató, szülők és pedagógusok gyereknevelési trénere, aki gyakorlatias tanácsaival készít fel gyermeknevelési nehézségek megoldására. Videóival, írásaival és konzultációival, iskolai és konferenciákon tartott előadásaival egyszerre az értékrend alapú és egyben humánus gyereknevelés elkötelezettje.