Mit jelent az ambivalens kötődés? A szülő és gyermeke közötti kapcsolat egyebek mellett a köztük lévő kötődés fajtájával is jellemezhető. Egyik pszichológus ennyi, a másik pedig annyiféle kötődést különböztet meg és még ezek megnevezése sem egységes.
Ambivalens kötődés
Az ambivalens kötődés egy bizonytalan kötődési stílus, amely akkor alakul ki, ha egy gyermek a szülővel való kapcsolatában hosszabb ideig következetlenséget vagy kiszámíthatatlanságot tapasztal. Az ambivalens kötődésű gyerekek nem biztosak abban, hogy a szülő elérhető lesz és megfelelően reagál majd szükségleteikre. Ez a bizonytalanság szorongást okoz számukra. Az ambivalens szó itt két egymással ellentétes érzés vagy késztetés egyidejű jelenlétét vagy ezek gyors váltakozását, ingadozását jelenti.
Eredet
Az „ambivalens” szó a latin „ambi-” (mindkettő) és „valentia” (erő, hatalom) szavakból származik. A szót Carl Gustav Jung svájci pszichológus vezette be a pszichológiai szóhasználatába a 20. század elején. Az ambivalens kötődés fogalma Mary Ainsworth nevéhez fűződik, aki John Bowlbyval együttműködve a kötődéselmélet egyik úttörője volt. Mary Ainsworth pszichológus híres „Idegen helyzet” (Strange Situation) kísérletéről, amely során különböző kötődési mintázatokat figyelt meg kisgyermekek és gondozóik között.
Novák Ferenc előadása Kiskunlacházán
Az ambivalens kötődés jellemzői
Szorongás és bizonytalanság: Az ambivalensen kötődő gyerekek gyakran szoronganak a szülő távollétében, mivel nem biztosak abban, hogy az visszatér-e, vagy megfelelően reagál-e az igényeikre. Ez sokféleképpen megnyilvánulhat, például körömrágásban.
Közeledés és távolodás: Az ilyen kötődésű gyerekek ellentmondásos módon viselkedhetnek. Például, amikor a szülő visszatér, a gyerek egyszerre mutathat vágyat a közelség iránt és haragot a gondozóval szemben. Ez megnyilvánulhat például abban, hogy a gyerek szorosan hozzábújik a szülőhöz, de közben vagy igen hamar dühösen eltolja magát. Ezt ne keverd össze azzal, amikor ugyanez azért fordul elő, mert a gyerek régen nem találkozott a szülővel, például annak hosszabb külföldi útja után.
Túlzott ragaszkodás: Az ambivalensen kötődő gyerekek gyakran túlzottan ragaszkodnak a szüleikhez, mivel félnek attól, hogy elhagyják őket. Nehezebben válnak függetlenné, és erősen függnek szüleik jelenlététől.
Az ambivalens kötődés és következetlenség
Ambivalens kötődés jellemzően olyan esetekben alakul ki, amikor a szülő következetlenül reagál a gyermek szükségleteire. Például, ha a szülő vagy gondozó néha nagyon figyelmes és gondoskodó, máskor viszont nem elérhető vagy nem reagál a gyerek jelzéseire, a gyerek nem tudja kiszámítani, hogy mikor kapja meg a szükséges figyelmet és támogatást.
Ennél is zavaróbb a gyerek számára, ha a szülő nagy hangulatkülönbségekkel reagál; egyszer kedves, szeretettel teli, máskor pedig ideges, elutasító. Természetesen a szülőnek is lehetnek hangulatváltozásai, de amikor ezek túl gyorsak és a gyerek még rövidebb időszakokon belül sem tudja kiszámítani a szülő válaszának érzelmi tartalmát, akkor ez ellentmondó érzéseket, gondolatokat kelt benne.
A kötődés fajtái
Ainsworth három fő kötődési stílust határozott meg: biztonságos kötődés, bizonytalan-elkerülő kötődés, bizonytalan-ambivalens. Azóta mások ezeket átnevezték, másképpen sorolták kategóriákba és alkategóriákba.
A gyereknevelésben érdemesebb erről a négyről beszélni anélkül, hogy túlbonyolítanánk vagy annyira tovább bontanánk a dolgot, hogy szülők vagy gyermekgondozók számára érthetetlenné válna:
- biztonságos kötődés (Nem túlzott és nem is elutasító kötődés, ami optimális a gyerek számára és örömteli a szülőnek is. Lásd az Örömteli Nevelést!)
- ambivalens kötődés (Közelséget egyszerre vagy egymás után gyorsan váltakozva váró és elutasító kötődés.)
- elutasító kötődés (A szülő taszítja a gyereket, nem enged kötődést, rideg vagy félelmet is kelt.)
- erőltetett kötődés (Amikor a szülő túlterheli a gyereket saját kötődése túlzott vágyával.)
Megosztom a Facebook-on
