Jellemző a feleselés a kiskamaszra? Nem tehetünk egyenlőségjelet kiskamaszok közé, hiszen személyiségük, neveltetésük a családban és egyéb környezetük is sok mindent meghatároz, mégis a feleselés elég jellemző erre a korra vagy legalábbis az a dolog, amit szülők így szoktak nevezni. Korábban a kiskamaszkort „hivatalosan” 12 és 13 év körül emlegették, ma azonban nem ritka, hogy 9 éves gyerek viselkedésében tűnnek fel a jellemzői.
Vannak szülők, akiket kiakaszt, mások csírájában fojtják el a feleselést akár úgy, hogy tekintély alapon megmondják a gyereknek, hogy „Nincs vita, teszed és kész!” Amikor a szülőnek így elfogy a türelme, még nem jelenti azt, hogy tekintélyelvű, de az kétségtelen, hogy jobb lenne más megoldás az együttműködésre, különösen mivel a helyzet gyakori ilyen lezárása minden, csak nem együttműködés.
Együttműködés hiányában
Az együttműködés minőségének különös fontossága van ebben az időszakban, mert jó részt ez dönti el, hogyan változik a hangulat a családban hamarosan, amikor már tinédzserré vált a gyerek. A kiskamaszkort meglehetősen tudatosan kellene kezelni ahhoz, hogy minél kevesebbet kapjon majd a szülő a tinédzserekre jellemző „becsukott ajtó”, „nincs kommunikáció”, „nem tudunk semmit a gyerekről” és „ne szóljatok bele” jelegű dolgokból.
A kiskamasz még ritkán mond olyat, mint egy tini, hogy „Ne szóljatok bele!”, azt azonban igen, hogy „Miért pont én?”, „Mondtam már, hogy majd később!”, „Miért pont ti mondjátok meg?”, „Ehhez semmi kedvem!”
A kulcs az, hogy az ilyesmire azonnal reagálsz, mint egy automata vagy megfontolod és válaszolsz. Ez utóbbihoz sem kellenek súlyos másodpercek.
Az alábbi példákban a felesést egy kérésedet követő helyzetben nézzük meg, és az igaz, hogy egy-egy állításod után is kaphatsz feleselést, de annak a megoldása jóval könnyebb, ezért a következő bekezdéstől kezdve a kéréseidre adott feleseléssel foglalkozunk. (A kijelentésedre adott feleselés amúgy is elkerülhető, ha a kamaszra vonatkozó kijelentések helyett is kérdezel: „Nem mondtál semmit a tanárodnak, amitől olyan ideges lett?”)
Feleselés – Mikor kezeled?
Mint számos más konfliktushelyzet kialakulásának pillanatában, az a lényeg, hogy a kérésedre adott „pimasz” elutasító válaszra ne válaszolj azonnal, ha tudod magadról, hogy azonnal visszaszólnál, mert ezzel pontosan abban mutatsz rossz példát a gyereknek, ami a bajod vele. Nem azt mondom, hogy számolj háromig, mert ezt sokan mondják, de kevesen tudják megcsinálni.
Annyit azonban megtehetsz, hogy megfigyeled a válaszodat, mielőtt kimondanád. Ez a saját felügyeleted a gondolatod felett. Mit figyelj meg benne? Azt, hogy tartalmaz-e indulatot ahogyan kimondanád és azt, hogy a tartalma javítja a józan kommunikációt vagy inkább bezárkózást vagy szembenállást növel.
Indulat
Ha nagy indulatot tartalmaz, akkor azzal eleve bezárkózást vagy szembenállást növelnél, ezért akár azt is mondhatjuk, hogy azt kell előre látni, hogy a válaszod fenntartja, javítja vagy rontja a kettőtök közötti kommunikációt. Ez azért fontos, mert kiskamaszkori beszélgetéseitek túl gyors drámai lezárása vagy befejezés nélküli elvágása nagyban meghatározza, mennyire romlik le a kapcsolatotok, mire ő a tinédzserkorába lép. Akkoriban pedig már nehezebb változtatni az előző okok miatt felszínessé vált beszélgetéseken.
„Azért csak kell mondani valamit?” – jogos a meglátás, de mint olyan sok alkalommal a gyereknevelésben, nem a másikat ledorgáló kijelentések, hanem a jól megfogalmazott kérdések vagy a másik ellen nem ható kijelentések hoznak megoldást. Tehát akár kijelenthetsz valamit, de ha ezt teszed, az ne legyen olaj a tűzre! Álljon itt néhány példa:
Egy könyv, ami segít neked!
„Miért pont én?” – „Ki mást, kérhetek, ha ketten vagyunk itthon?” vagy „Mert te vagy ebben a leggyorsabb.”
„Mondtam már, hogy majd később!” – „Nekem jó lesz később is, csak pontosítsuk, hogy mielőtt vagy miután?” vagy „Javasolj egy nem távoli időpontot, én meg elfogadom!”
„Miért pont ti mondjátok meg?” – „Minek örülnél, ha kik kérné tőled?” vagy „Azért, mert mi is éppen tőled szoktunk elfogadni kéréseket.” (Itt az ő „megmondjátok” szavának „parancsol” jelentését ügyesen kéréssé fogalmazod át.)
„Ehhez semmi kedvem!” – „Megértem, de az én kedvemért megtehetnéd?” vagy „A helyedben nekem sem lenne, csak nincs itt más, aki segíthetne nekem.”
Indulat helyett tudatos válasz
Ha most azt mondod, hogy érzelemmel, indulattal teli helyzetekben nehezen jutna eszedbe ilyesmi, akkor az a válasz, hogy figyeld meg: A kiskamaszod szinte csak pár kifejezést használ rendszeresen, tehát előre is kidolgozhatsz azokhoz illő néhány sablonkérdést vagy választ. Ha pedig eleinte elrontod majd, nem számít, ha némi gyakorlás és hiba után egyre könnyebben megy. Amúgy, amíg nem leszel gyakorlott ebben, addig kiskamaszoknál is beválik a meglepődés, például: „Hú! Nem erre a válaszra számítottam!” vagy „Tudnál valami kedvezőbb választ adni!”
Figyeld meg, mennyire jobban érzed majd magad, hogy ezáltal nem vágtad el a kommunikáció lehetőségét, és nem adtál okot sértődésre, pedig az ilyen ok „jól jött volna” a másik oldalon.
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on
Olvasd el a család örömére!
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
