Minden gyermek rendelkezik egy rá jellemző általános aktivitással, így a kiskamasz is. Ez egy-egy napon belül is elérő lehet, de hosszú távon ettől még jellemző, hogy a gyerek mennyi elfoglaltságot igényel. Az, hogy a gyerek mennyi ideig tud ugyanazzal a dologgal foglalkozni összefüggésben van ezzel, de most nem a figyelem mennyiségéről, hanem az aktív elfoglaltság igényéről van szó.
Kiskamasz korban meglehetősen kinyílik a világ a gyerek előtt, mert ekkor már – különösen bőséges környezeti lehetőségek között – könnyen megmutatkozik legtöbb adottsága, képessége. A szülők ekkoriban íratják be különböző foglalkozásokra, sportokba és általában is igyekeznek elfoglaltságot találni a gyereknek. Az iskola mellett ezek mennyisége lehet alul- vagy túlterhelő számára.
Bármilyen jó együttműködés esetén is a szülő irányító szerepe még bőven fennmarad a kiskamaszkorban. Értető, ha valaki a legjobbat akarva igyekszik minél több lehetőséget biztosítani gyermekének. Az is világos, hogy nekünk, szülőknek van több ismeretünk arról, hogy mi lenne fejlesztő, építő jellegű a gyerek számára. Anyagi és egyéb szempontok felett mégis a legfontosabb a gyerek aktivitási igénye, nem pedig a mi elképzelésünk arról, hogy mivel kellene még foglalkoznia a gyereknek.
Alulterhelés
Egyszerű jelei vannak a gyerek alulterheltségének. Néhány ezek közül: unalom, bágyadtság, lassúság, motiválatlanság, kedvetlenség, másoktól való távolságtartás, figyelmetlenség. Ennek a gyereknek több aktivitásra van szüksége. Nem másokhoz képest, hanem saját eddigi aktivitás mennyiségéhez képest.
Egy a gyerekkel egyeztetett jó cél képes megmozgatni egy olyan gyereket is, aki akár már egy-két éve alig csinál valamit a tanuláson kívül. Amúgy ha a gyereknek van olyan hobbija, sportja vagy más tevékenysége, amit szívesen csinál, az csökkentheti az iskolából, tanulásból származó stresszt. Így a gyerek szívesebben tanul, mintha csak egyirányú terhelés érné.
A cél ne legyen távoli egy kiskamasz esetében sem. Nem lesz reális számára egy olyan cél, ami így hangzik: „Ha sokat jársz edzésre, akkor pár év múlva bajnok lehet belőled.” Érdemes közelebbi előnyöket megfogalmazni számára, például: „Ha eljársz edzésre, minden alkalommal lesz kivel pingpongoznod.”
Kulturális, sport- vagy más aktivitás jó példával is létrehozható. A gyerek látja, hogy a szülő tesz valamit és ő is tevékenyebb lesz, persze csak akkor, ha közben a szülő nem erőlteti őt, de nem is hagyja rá teljesen, hogy csináljon vagy ne csináljon valamit.
Túlterhelés
A bágyadtságot ne keverd össze a fáradtsággal, ami inkább egy túlterhelt gyerekre jellemző. A fáradtság természetesen lehet az aktív időszakok következménye, ami csak annyit jelent, hogy regenerációra, pihenésre, evésre van szükség. Ha gyerek állandóan fáradt, akkor valószínűleg rendszeresen túlterhelés alatt van, bár ennek oka lehet a túl sok kudarc is. A sikertelenség rendkívül fárasztó dolog. Ezért is fontos, hogy a gyerek képességeihez, tudásához mért lépésekben haladjon bármilyen általa végzett tevékenységben.
A túlterhelés sokféle más módon is megnyilvánulhat: gyakori szorongás, idegesség, nagy hangulati ingadozások, ingerlékenység, gyakori fej- vagy hasfájás, a teljesítmény hirtelen romlása, gyengébb koncentráció, több figyelmetlenség, dühkitörések vagy agresszió, fokozottabb igény a szülői figyelemre vagy éppen a szülővel való kommunikáció elutasítása. A legutóbbi azért érdekes, mert a távolságtartás oka alulterheltség is lehet, a több jellemző azonban együtt megmutatja, hogy melyikről van szó.
Sok családban megfigyelhető, hogy még a kiskamaszkor előtti időszakban állandóan tevékenységgel látják el a gyereket. Akár már két-hároméves gyereknek is állandóan a szülő találja ki, hogy mivel foglalkozzon. Aktívabb és önállóbb is lesz a gyerek, ha minél többször rábízzuk, hogy elfoglaltságot találjon magának. Ettől még érzékelhetjük a hosszan tartó tétlenségét és akkor bekapcsolódhatunk egy ötlettel vagy azzal, hogy összehozzuk valami programra a testvéreket vagy mi játszuk velük.
A gyereknek van egyénisége, így meglehet, hogy az egyik kiskamasznak „kitalált” tevékenység mennyiség számára pont elég, míg a másikat túlterhelné. Ezért is alakítsd a programok, tennivalók mennyiségét úgy, hogy ne tegye őt túlterheltté a sok-sok korrepetálás, edzés, táncóra, zeneóra és egyéb különóra.
Miből látszik, hogy a gyerek igazán él? Játék, helyváltoztatás és más mozgás, vidámság és mosoly, kacagás, kommunikáció több formában és mennyiségben. Ilyesmivel jár, ha nem éri alul- vagy túlterhelés a kiskamaszt. Akármelyik irányban is billen el néha a mérleg, ezek helyreállítására érdemes törekedni.
Novák Ferenc
Egy könyv, ami segít neked!
