Ha elköltöztél Magyarországról és külföldön élsz a gyerekkel, akkor a lehetséges gyereknevelési problémáid szintje megemelkedhet éppen emiatt. Az nem a gyermeknevelés témakörébe tartozik, hogy bizonyára mérlegelted távozásotok pozitív vonatkozásait is a gyerek és a teljes család tekintetében.
Nyilván nem mindegy, hogy gyermeked hány éves korában költöztetek ki, illetve ma már az is gyakori, hogy a gyerek – Magyarországról nézve – kint született. Akármilyen értékrend alapján is éltétek az életet itthon, nagyon valószínű, hogy számos eltéréssel találkoztok majd nemcsak ezzel kapcsolatban, hanem a hétköznapi szokások oldaláról is.
Németországban előfordulhat, hogy szóvá teszik, miért ölelgeted gyermekedet az oviból kifelé jövet. Nem támogatnak ekkora kötődést. Ez sem egyforma mindenhol, tartományok között is nagy eltérések lehetnek. Neked azonban van egy elképzelésed, amit otthonról a szüleiddel együtt alkotott családból vagy Magyarországról, mint egy nép családjából hozol. Neked lehet egy teljesen saját nézőpontod is a gyereknevelésről, amit te alakítottál ki tapasztalataid, céljaid és még sok minden más alapján vagy a pároddal közösen gondoltátok végig.
Megvalósíthatod külföldön?
Az elképzeléseid, hogyan szeretnéd nevelni a gyerekedet, számos ponton ütközhet ellenállásba egy országban, míg más országban akár támogatást is élvezhet. Az USA-ban például, mivel pár száz évre visszamenőleg mindenki családja bevándorlónak számít, ezért általában nem foglalkoznak azzal, hogy te hogyan neveled gyermekedet. Elfogadják a családod szokásait, feltéve, hogy betartod az ország törvényeit, de ez utóbbi mindenhol elvárt.
Németország jól megvilágítja az egyik legnagyobb különbséget. A család „belügyei” sokkal inkább zárt ajtók mögé tartozik, mint Magyarországon. Vannak országok, ahol nem illik egy munkatársadat a családjáról kérdezgetni, míg mi magyarok még akár idegenektől is megkérdezzük: „Hát a család hogy van?” Megint más – főleg – spanyol nyelvű helyeken, meghívhatnak téged egy családi eseményre sokkal hamarabb, mint Magyarországon.
A legfontosabb különbséget, ami egy magyar számára gyereknevelés és gyereknevelés között különböző országokban előfordulhat, az érzelmek szintje közötti különbség okozza. Az, hogy az adott helyen mennyire jellemző az érzelmi szál szülő és gyerek, illetve gyerek és óvodapedagógus, tanító vagy tanár között. E tekintetben a magyarhoz hasonlít az olasz és kevésbé hasonlít például az osztrák. A svéd talán nagyon udvarias az utcán (vagy annak látszik), de számunkra ridegebbnek tűnhet otthon.
Családok között egy-egy országon belül is nagy eltérések lehetnek és elnézést kérek, ha a te tapasztalataid mások az általam említett országokkal kapcsolatban. Az általánosításban mindig nagy a hibalehetőség, valószínűnek tartom, hogy már bele is estem ebbe a hibába. Nem országokról szeretnék azonban átfogó képet adni. Csak egy dolog miatt említettem az előzőeket, az érzelmek szintje és az ebből származó különbségek miatt, melyekkel neked, aki külföldön nevelsz gyereket számolnod kell.
Ahogyan Rómában élnél
Anglia sok-sok iskolája működik úgy, hogy neked semmi dolgod az iskolai tananyaggal. Általános iskolában nem találkozol házi feladattal vagy olyannal, hogy a gyereknek otthon még tanulnia kell. A németországi iskolák ebben a vonatkozásban közelebb vannak a magyar iskolákhoz. Sok helyen erősebb befogadással és elfogadással találkozhatsz, míg néhány európai országban életed végéig idegennek számítasz majd. Igen, ezek kemény szavak.
Azt, hogy gyermeked mennyi ideig lesz „idegen” azon a földön, ahol letelepedtetek, az dönti el, mennyire alkalmazkodik társas érintkezésekben az ottani szokásokhoz. Talán jó lenne számodra, ha megőrizne valamennyit magyarságából. Gondolom szeretnéd, ha nem lenne kitaszított és mégis megőrizne valamennyit szülei életmódjából, szokásaiból, családja értékrendjéből. Ezek egymás mellett is megvalósítható dolgok, melyekhez egy régi elv hozzásegít:
„Rómában élj úgy, mint a rómaiak.”
Ezt az elvet érdemes megközelíteni odakint, míg családon belül őrizni, gyakorolni, élni azt, amit meg szeretnétek tartani.
„Róma” a gyakorlatban
Egy jó hír, hogy a gyerekek sok felnőttnél rugalmasabbak, ami az alkalmazkodás képességét illeti. Ahhoz azonban, hogy a gyerek ne veszítse el azt, ami a családban fontos és a helyi szokásokkal se kerüljön ellentmondásba, meg kell ismertetni a hasonlóságokkal és különbségekkel. Ne véletlenszerűen jöjjön rá ezekre, hanem tudatosan tanítsd rájuk!
Hogyan köszönünk óvodatársaknak, iskolatársaknak, óvónőknek tanítóknak, milyen öltözet elfogadható óvodában, iskolában, ezek mind olyan dolgok, melyek eltérőek lehetnek. Ha külföldön élsz, bizonyára tudnál írni egy hosszú listát arról, ami elsőre furcsa egy magyarnak vagy amit akár hosszú távon is másképp csináltok otthon, mint ami abban az orszgában szokás. Lehetnek olyan szokások, amelyek egy napon belül is másképpen zajlanak a gyerek számára otthon és az iskolában. Az ilyen helyzeteket gyakoroljátok be a gyerekkel otthon.
Már egy négyévessel is megoldhatjátok. Először kis bábukkal játsszátok el, hogyan van valami az iskolában, hogyan van otthon – ebben a sorrendben. Akár étkezési, akár más szokásokról van szó, a gyerek képes megtanulni a különbségeket, de nem elég elmondani neki. Demonstrálni kell számára bábukkal vagy babákkal mindkettőt felváltva többször. Utána játsszátok el személyesen is – hasonlóan felváltva ahogyan „kint” szokás és ahogyan otthon. Addig gyakoroljátok, míg a végén a gyereken látszik a magabiztosság, hogy képes lesz „odakint” másképpen csinálni.
Amiben nem engedünk és amiben igen
Nem háríthatunk mindent a gyerekre. Lehetnek olyan szokások, melyeken a családod értékrendje érdekében odakint sem akarsz változtatni. Az ilyesmiről beszélj óvónővel, tanítóval, intézményvezetővel, mert ezt előre kezelni kell annak érdekben, hogy ne a gyereken csattanjon az ostor. Bizonyára sok olyan dolog van, amit egy külföldi közegben is el tudnak nézni a gyereknek, miközben elég gyakori, hogy szeretnek egységesen eljárni, hogy egységesen kezelhessék a diákokat, óvodásokat.
Nincs mese, alaposan meg kell ismerni az adott ország szokásait, mert a szomszédokkal, ismerősökkel való kapcsolattartásban az ilyen ismeretek teszik lehetővé, hogy reálisak maradhassatok egymás számára. Ettől még megteheted, hogy tágítod ismerőseid ismeretét saját szokásaitokkal kapcsolatban. Ennek egy eszköze lehet meghívni őket családi vagy más ünnep alkalmából és ismereteket adni nekik mit és miért ünnepeltek. Ez távolságtartó népeknél sajnos nem megy.
Hosszú távon több generáción keresztül emlékezhetnek gyermekeid és leszármazottai arra, kik voltak a felmenőik, honnan jöttek és milyen volt az „őshaza”. Az új haza iránti lojalitás azonban ezzel együtt sem nélkülözhető. A történelem, de különösen az irodalom segítségetekre abban, hogy legalább gyermeked, unokád még megőrizze a kultúrát, amelyből érkezett vagy szülei érkeztek. Sokat segít még ebben az otthoniakkal való rendszeres online vagy személyes kapcsolattartás.
Nyelv
Ha gyermeked nem ismeri az adott ország nyelvét, akkor te vagy a párod jól teszitek, ha nem magyarul beszéltek hozzá, mert fontos, hogy legalább értse, amit családon kívüli közösségekben hall. Ehhez képest elenyésző probléma, ha a te kiejtésed messze nem tökéletes. A gyerek igen gyorsan korrigálja majd magát az ottani pedagógusok vagy gyerekek kiejtése alapján. A nyelv alapvető ismerete hiányában könnyebben lehet kiközösítésben része.
Vannak gyerekek, akiknél két- vagy többnyelvű környezetben lassabb a beszédindulás. Ez egyáltalán ne zavarjon, ha amúgy a gyereknek jó a hallása és érti amit anyanyelven mondasz neki. Ezek a gyerekek egy darabig párhuzamosan raktározzák a nyelvek szavait és rendszereit, végül elkezdik szétválasztani és vagy egyik vagy mindkét nyelven egyszerre elkezdenek beszélni. Más gyerekeknek semmilyen lassulást nem okoz a párhuzamos több nyelv.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Könyv: Örömteli Nevelés
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
