A gyereknevelés célja - Novák Ferenc, társ a nevelésben

A mai társadalmi viszonyok nem kedveznek sem szülőnek, sem gyereknek, sem pedagógusnak, amikor gyereknevelésről van szó. Van azonban ennél sajnálatosabb dolog is, mégpedig az, hogy bár az emberek sok mindent csinálnak tervszerűen, nem mindenki gondolja úgy, hogy a gyereknevelésnek is van célja. Sok családban a nevelés afféle mellékes tevékenység, … csak úgy „megtörténik”. Más gyerekek szerencsésebbek, mert tudatosabb nevelést kapnak.

Nem csak a gyereknevelés céljáról vannak igen nagy különbségek szülők és szülők, valamint eltérő társadalmak között, hanem még abban is nagyok a nézetkülönbségek, hogy mi is a nevelés. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a nevelés az, amikor lelkére beszélünk a gyereknek. Mások tudják, hogy a nevelés nem alkalomszerű, bár lehetnek benne hangsúlyos alkalmak, és a nevelés fontos tényezői a példamutatás, a tudás és az élet szabályainak átadása, közös élmények, valamint sokféle egyéb kommunikáció a gyerekkel.

Amikor Anya vagy Apa fáradtan hazaér a munkából és azt mondja a gyereknek, hogy „hagyj egy kicsit békén” vagy „hagyj levegőhöz jutnom”, akkor számára a gyereknevelés célja a jelenben időben van. Nincs is abban semmi különös, ha időt kérünk a gyerektől egy kis regenerálódásra. Azt azonban jól tesszük, ha elég nagy tapintattal tesszük ezt, különben még úgy érezheti a gyerek, hogy le akarjuk rázni. Amúgy a gyerekek nagyon megértőek tudnak lenni ilyen esetben, különösen akkor, ha azt tapasztalták, hogy általában számíthatnak ránk.

Amikor a szülő azt szeretné elérni, hogy a gyerek csináljon valamit, akkor a szülő célja a gyermekneveléssel általában a közeli jövőben, a holnapban vagy valamennyivel távolabbi időben van. Amikor elfogadjuk a gyerek egy nagy célját, vagy segítünk neki alkotni egy ilyet, akkor általában távolabbi célról van szó. A gyereknevelés végső célja viszont egészen biztosan a jövőben van. Erre mindjárt visszatérünk.

Nem a gyereknevelés célja

Amikor a szülő csak azt szeretné elérni, hogy a gyerek ne zavarja, csöndben legyen körülötte, ne rohangáljon, hogy a szomszédok ne szóljanak azért, mert a gyerek hangoskodik, akkor a gyereknevelés célja a szülő számára kizárólag a jelenben van, és nem közvetlenül a gyerek céljait, hanem inkább mások javát szolgálja – bár ez a kettő természetesen nem zárja ki egymást. Végül is, nem árt jóban lenni a szomszédokkal.

A gyereknevelés célja azonban nem arról szól, hogy mi jó a szülőnek vagy az iskolának, hanem arról, hogy milyen lesz a gyerek a jövőben, milyen lesz majd számára a világ és hogyan alakítja ő a világát akkor, amikor felnőtt lesz.

Ha „azt szeretnénk”, hogy teszetosza legyen a gyerekünk, amikor majd felnő, akkor az könnyen elérhető úgy, hogy a jelenben állandóan csak lecsendesítjük, mindig megmondjuk neki, hogy mit hogyan gondoljon, helyette döntünk minden pillanatban, elmondjuk neki, hogy szerintünk hogyan kellene neki döntenie, és soha nem hagyjuk, hogy ő döntse el, hogy mi hogyan helyes és hogyan nem.

Ha állandóan mi döntenénk helyette, akkor a végén, mire valóban felnő ez a gyerek, kapunk egy döntésképtelen, teszetosza, tehetetlen felnőttet. Azután mint szülő csodálkozunk, hogy a gyerek állandóan hozzánk jön segítségért még akkor is, amikor mi már mondjuk nyugdíjasok vagyunk. Nem lesz neki senki más, akivel megbeszélheti a problémáit, ő maga nem is tudja eldönteni, hogy jobbra vagy balra. Tőlünk várja majd el, hogy megmondjuk kivel barátkozzon, hogyan reagáljon a férjével vagy a feleségével kapcsolatos nehézségekre, mit tegyen a munkahelyén, és még megannyi más jeltét mutatja majd a döntésképtelenségnek.

A nevelés igencsak leegyszerűsített, és elég nyersen megfogalmazott célja szokott lenni az is, hogy a gyerek az adott társadalmi viszonyok között jól alkalmazkodva, de önmagát megtartva túl tudjon élni. Ehhez korábban elég lehetett egy jó szakma, míg a mai felgyorsult világban a változásokhoz való alkalmazkodás képessége került előtérbe.

Ha mint szülő azt szeretnénk, hogy felnőttként megálljon a lábán, akkor már itt a jelenben, amikor még gyerek, akkor kell megfelelő nevelésben részesíteni. Könnyű a helyzetünk, ha tudjuk, hogy a gyereknevelés igazi célja a jövőben van, mert akkor most, itt a jelenben minden egyes döntésünket, minden egyes kommunikációnkat, amit a gyerekkel folytatunk, úgy tudjuk alakítani, hogy annak jó végeredménye legyen a jövőre nézve.

Nem hagyjuk, hogy döntsön a gyerek? Tudjuk, ennek milyen végeredménye lesz a jövőben. Adunk neki elegendő információt, megtanítjuk rá, hogyan vegyen számba minél több információt a döntéséhez, majd hagyjuk dönteni? Akkor ennek jó végeredménye lesz a gyereknevelés célját illetően. Néha még annak ellenére is hagyhatjuk dönteni, hogy néhány apróbb rossz döntése miatt veszíteni fog. Nyilván nem hagyjuk rá, hogy valami nagy veszélynek tegye ki magát mindezen tapasztalás közben.

Folyton csak azt hallja a szülőktől, hogy “de buta vagy kislányom”? Folyton azt hallja, hogy “te rossz tanuló vagy”? Folyton azt hallja, hogy “semmirekellő vagy, sosem segítesz”, akkor ne csodálkozzunk, hogy ő megfelel majd ezeknek a mondatoknak. Amikor pedig majd felnőtt lesz, akkor semmirekellő, teszetosza, döntésképtelen, lusta és még minden egyéb lesz, amit csak mondogattunk neki.

A gyereknevelés célja - Novák Ferenc - https://www.gyerekneveles.hu
A gyereknevelés célja

Azt jelentené ez, hogy soha ne tegyünk szóvá semmit, amit a gyerek rosszul csinál? Nem erről van szó. Szóvá tehetjük neki ha, valamit helytelenül tesz, de ne csináljunk játékot abból, hogy állandóan csak negatív színben tüntetjük fel azt, amit csinál. Ne hibáztassuk állandóan azért, mert néha elront valamit. Rossz jegyet hoz haza? Mondd, hogy “majd kijavítod kislányom”!
(Megjegyzés: Amúgy miért is kellene neki “jónak” lenni minden tantárgyból? Biztosan azok a fontos dolgok, amiket ma az iskolában tanítunk?)

Biztassuk, hogy értse, sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy jobb legyen egy sportban. Segítsünk neki megérteni, hogy mennyit kell tanulni ahhoz, hogy jobb legyen egy tantárgyból. Szerelmi bánata van? „Csak mondjuk neki” azt, hogy „te állandóan rosszul döntesz a srácokat illetően”, és ő be fogja bizonyítani, hogy felnőttként sem tud majd kiválasztani egy megfelelő párt a maga számára.

A gyereknevelés célja

Visszatérve az elejére: amikor fáradtan hazaérünk a munkahelyünkről, akkor nem mondhatjuk a gyereknek, hogy „Csak fél órát adj nekem, ameddig összeszedem magam, eszem valamit és pihenek egy kicsit?” De igen mondhatjuk! Ha viszont mindennap vagy szinte mindennap, amikor hazaérünk, csak arra szorítkozik a beszélgetésünk, hogy nekünk felnőtteknek hogyan legyen jobb, akkor nem végezzük el a szülői feladatainkat, amelyeknek következménye a távoli jövőben van, és ez a gyereknevelés célja a jövőben, ami a következő.

A gyereknevelés célja, eljuttatni a gyereket saját felnőtt jövőjébe úgy, hogy közben a gyermekkort örömtelinek, boldognak élje meg, többségében harmonikus családi és iskolai környezetben, és úgy érkezzen meg ebbe a felnőttkorba, hogy döntésképes, szeret alkotni, képes megvalósítani célokat, képes együttműködni másokkal közös célok elérésében, képes elismerni másokat, mások tevékenységét, jó és tisztességes pár tud lenni egy párkapcsolatban vagy házasságban, értékes és alkotó tud lenni egy munkahely vagy nagyobb közösség számára, és összességében hasznára van a társadalomnak, és ő egy olyan felnőtt aki elégedett az életével.

Egy ilyen felnőtt nem állítja azt, hogy nincsenek problémái, ha vannak, de neki tud látni azok megoldásának, és többnyire megoldja őket, és másoknak is tud segíteni azok problémáinak megoldásában.

Nem a saját céljainkról van szó

Ez lenne mindenki számára és minden időben a gyereknevelés célja? Természetesen nem. A jövőben talán még iskolák sem lesznek, s akkor ez a téma a célban sem szerepel majd. Lehet, hogy teljesen másféle ember kell majd a túléléshez, s akkor a gyereknevelés fenti célja már nem lesz igaz. A gyereknevelés céljai eltérnek más és más társadalmi vagy családi viszonyok között, és egyéni helyzetek is alaposan befolyásolják. Inkább csak, mint meggondolandót írtam ide, nem pedig mint valami megfellebbezhetetlent. Valaki megnevezhetne egészen más célt is, joga is van hozzá, ha például remetét szeretne nevelni a gyerekéből, bár erre ma kisebb az igény.

Benne volt ebben a távoli célban az, hogy mi a te célod, mint szülőnek a gyerekkel? Nem állítom, hogy nem lehetnek céljaid, de egy biztos: egy szülőnek sosem a saját gyerekkori vagy felnőttkori céljait kell megvalósíttatnia a gyerekével. Ő egy másik személy, neki saját céljai vannak, hacsak nem veszik el tőle. Vannak saját céljai vagy létre tud hozni ilyen célokat.

Ha tehát a szülőnek nem sikerült híres focistának lennie, akkor ne akarjon futballistát nevelni a gyerekéből. Ha nem lett a szülő énekes sztár, akkor ne erőltesse a gyereket, hogy addig énekeljen, ameddig sztár nem lesz, mert valószínűleg csak addig énekelne, ameddig emberi roncs nem lenne. A végén pedig akár alkohol vagy drogok alá temetné saját céljai hiányát, és azt a bánatot, amit az okozna számára, hogy nem tudta megvalósítani szülei elvárásait.

Minden szülő ismeri, hogy a gyereknevelés jár némi lemondással, azt azonban senki nem várhatja el egy szülőtől, hogy a gyerek mellett ne legyenek saját céljai, amiket ő, mint szülő, mint felnőtt meg szeretne valósítani. Ezért természetesen várod el a gyerektől, hogy korának megfelelő érettségi szintjén, ő is vegye figyelembe a céljaidat. Neked, mint szülőnek sokkal több lehetőséged van, sokkal több mindenben dönthetsz, mint egy gyerek. Ne élj vissza ezzel a lehetőséggel! Ha általában gyakran játszol vele, segítőkész és szeretetteljes vagy a gyerekkel, azt fogod tapasztalni, hogy ő is megértő, amikor nem tudsz a segítségére lenni, mert valami olyasmivel foglalkozol ami a saját céljaid irányába visz.

Tanulhatsz tehát autót vezetni, járhatsz akár Főiskolára is gyerekek nevelése mellett, ha egyébként folyamatosan törődsz a gyerekkel, érzi a szeretetedet, a figyelmedet, játszol vele. Ha úgy játszol vele, hogy teljes mértékben rá és a játékra figyelsz, nem pedig elvonja a figyelmedet valami munka, akkor te is élvezni fogod a játékot, bármennyire is egyszerű játék az.

A gyereknevelés célja röviden fogalmazva egy önmagával és környezetével harmóniában lévő felnőtt, olyan valaki akinek vannak céljai, tud sikeres lenni, megold problémákat, és aki hasznos nemcsak saját maga számára, hanem családja, munkahelye és tágabb környezete, akár az egész társadalom számára is.

A társadalom nem feltétlenül ismeri el azt a sok munkát, amit egy anya vagy apa végez azért, hogy családja fennmaradjon és békében éljen. Ez való igaz, azonban ha az ember szülő, akkor nem azért született gyereke, hogy dicsérjék érte, hogy dicsérjék a családjáért vagy dicsérjék a szorgalmáért, amivel ő a gyerekeket neveli. Ha nem is áhítozik a felnőtt ezekre az elismerésekre, akkor a végén azt veheti észre, hogy ő maga nagyon is boldog vele, hogy önzetlenül neveli gyermekeit, hogy saját jószántából tölti az időt a gyerekekkel, hogy együtt tud örülni velük az ő sikereinek, és végül is nem csak boldog gyerekeket, hanem valójában boldog családot hoz létre.

Tévedhetünk

Ugye, ez egy ideális kép, szinte lehetetlen. Persze. Senkitől sem elvárt. Tévedhetünk, hibázhatunk a gyereknevelésben. Mégis érdemes a gyereknevelésben is valami elegendően nagy célt kitűzi, hogy még némi esetleges kudarc mellett is elérjünk legalább annyit, amennyivel mások és mi is jól érezzük magunkat. Ezen nem azt értjük, hogy a gyerek helyett határozzuk meg az ő céljait.

Mindezekről teljesen másképpen írna egy szociológus, egy filozófus, egy katona vagy egy politikus. Valaki csak a családra, más a kultúrára helyezné a hangsúlyt, megint másvalaki egy ország vagy egy rendszer fennmaradásáról beszélne. Szerencsémre, mint szülő és tanár, valamint egykori gyerek, megnevezhetek emberközpontú, humánus, de az egyénen túl terjedő célokat, írhatok úgy, ahogyan tettem, miközben elfogadom bárkitől, hogy ne értsen velem egyet.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Szeretnéd, hogy mások is olvassák?

AKKOR OSZD MEG MÁSOKKAL IS!

Facebook Comments