Harcban az osztályfőnökkel - Gyereknevelés

Mivel sokat hangoztatom, hogy a gyereknevelés akkor optimális, ha a szülő és a pedagógus összhangban tevékenykedik a gyerek érdekében, ezért nem szívesen teszek közzé olyan történetet, amiben tanár és szülő egyaránt sok hibát vétett, de mivel ez az eset pozitív véget ért, mégis megteszem.

Annak érdekében, hogy a tanárokat, tanítókat közelítsem a szülőkhöz, két alapelvet követek előadásaim során. Ha tanárok előtt adok elő, akkor tőlük azt kérem, hogy gondolkodjanak minél többet a szülők fejével, amikor pedig szülőknek írok, vagy nekik tartok gyereknevelési előadást, akkor a tanárok nézőpontjait és élethelyzetét próbálom megértetni velük. Mivel arra kérem mindkét felet, hogy azon kívül, hogy szerintük miben van igazuk, gondolkodjanak a másik fejével is, így valamivel több megértés jön létre szülők és tanárok között.

Most kivételesen nem én mesélem el a történetet, hanem maga az anyuka. Csak annyit tompítottam az írásán, hogy pár helyen csökkentettem a tanárt ért kritika élét. Ahol idézőjelek között vannak a mondatai, ott többnyire szó szerint idézem az anyukát. A felismerhetetlenség kedvéért nem a gyerek valódi nevét említem.

Ha mint tanár olvasod ezt, akkor valamelyest egyoldalúnak találod majd, hiszen az is, egy oldalról íródott. A cél azonban nem az, hogy egy tanár fölött törjünk pálcát, nem is a történet előzményének igazságtartalma, hanem hogy bemutassuk, hogy egy szülőnek, amikor már azt hiszi, hogy minden összecsapott az ő és a gyereke feje fölött, még akkor is lehet olyan megoldása, hogy a szülő és a gyerek először saját magukkal néznek szembe. Amikor minden fél csak a másikat okolja, ritkán jön létre enyhülés egy régóta fennálló konfliktushelyzetben.

Anyuka és az osztályfőnök

“Robira már az első naptól kezdve neheztelően tekintett az osztályfőnöke, mert az utolsó pillanatokban derült ki, hogy visszaköltözünk a kerületbe és az évnyitó előtt vette fel az igazgató kb. Szóval a mi konfliktus helyzetünk nem egy pillanatnyi probléma volt, hanem 4 éve folyamatosan növekvő probléma. A tanárnője nem volt nyíltan ellenséges, inkább az a cinikusan mosolygó típus. A gyerek gyakran érezte úgy, hogy megalázza őt.

A 4 év alatt egy fél évet magántanuló volt. A vizsgán nem kifejezetten a tantervből vizsgáztatott. Robi tudta, hogy a tanárnő jóindulatúnak mutatja magát, de nem az. Emiatt a kettősség miatt az igazságérzete, és az, amit megfigyelt és érzékelt, nem találkozott azzal, amit tanult. Ő nem bántott senkit, és nem volt tiszteletlen, egészen addig, míg meg nem “tanították ” neki, hogy nem győzhet, és azt várják el tőle hogy akként viselkedjen, ahogyan bélyegezték. Rossznak, figyelmetlennek, nem jó magatartású, faragatlan, buta és öntörvényű, léha tanulónak. Azaz tehernek az osztály számára.”

Látta, hogy mélyre jutott a gyerek

“Mindig kakukktojás volt. De ezt az osztályfőnök terjesztette a háta mögött. Emiatt Robinál korábban azt is kezelnem kellett, hogy egyáltalán külön tudja választani, hogy a tankönyveket nem az ő tanára írja, tehát a könyv nem egyenlő a tanárával. Robi ugyanis rá sem bírt nézni a könyvre. A nagyon kedves gyerekből egy számomra is fájdalmasan durva, gyűlölködő gyerek lett. Sportot űzött abból a tanár, hogy rontsa a hangulatát.

A 4. év végére betelt a pohár. Természetesen eddigre többszöri szaktanári és igazgatói beszélgetésen estünk túl. Mikor eldurvult a helyzet, Robi már szinte teljesen különállónak, szabályon kívülinek tekintette magát az osztályban. Bizonyos dolgokat nem vártak el tőle vagy eleve flegma hozzáállással vártak el tőle dolgokat, és ő ennek meg is felelt egy idő után.”

A változás az anyuka szavaival

“Többször próbáltam felrázni őt. Tanulási technikát tanítottam neki, szabályokról és etikáról beszélgettünk. A probléma gyökerét nem tudtam megváltoztatni. A szabályokról a javaslatod szerint beszélgettem Robival. Ennek hatására igaza lehetett abba, amit ő korábban megfigyelt, példákat talált a saját életében, rájött arra, hogy neki nem kell megfelelnie a tanár által róla kialakított képnek. Így nyugodtan betarthat bizonyos szabályokat, mert azok őt is védik.

Újra láttam azt a kedves, nyugodt személyiségét, amit korábban. Nem volt zaklatott. Nem volt tanácstalan. Helyreállt benne az a bizonyos nézőpont magáról, miszerint ő jó. A helyes megítélés arról, amit ő megfigyelt, és a saját tapasztalatainak példái stabilabbá és nyugodtabbá tette. Meg tudtunk állapodni a stratégiai terveinkben, ami ez volt: a mi szabályainkat követjük, de betartjuk a mások által előírtakat is.

Mostanra elértük célunkat. Robi felső tagozatban tündéri tanárt kapott. Nagyon jó szándékú. Segítőkész, ugyanakkor határozott és szabályszerető. Nagyon jól érzi magát a fiam a suliban.

Saját maga képes értelmezni a dolgokat, önmagára alkalmazva az ésszerű döntését. A minap, elmondása szerint nem volt kedve bemenni a hétfői matek korrepetálásra tanítás után (, amit akkor tudott meg hogy egyáltalán létezik olyan), mert nehéz volt a táskája, és már haza akart jönni, viszont tájékoztatott, hogy következő alkalommal be akar menni. Ez az ő döntése volt.”

Honnan hová?

“Korábban a tankönyvekre rá sem bírt ránézni, olyan dühös volt amiatt, hogy megmondják neki mi az igazság, mit csináljon, mi a szabály, és hogy ő mikor jó és mikor rossz.

Most újra kedves és boldog. Nincs benne düh, zaklatottság, méreg. Őszinte és tisztelettudó, olyannyira, hogy egy tesin nem kell részt vennie 7. órában, mert öttusázni jár edzeni.

Látta a határozatot, amin ezt elfogadta az igazgató és a sportegyesület. Tudta, hogy ezen a napon nem marad, hanem haza tud jönni óra után. Viszont hiába vártuk a megszokott időben, mert nem jött, csak negyed órával később. Mikor megkérdeztem tőle, hogy mi történt, azt felelte, megvárta Kati nénit, és megbizonyosodott róla hogy tényleg nem kell ott lennie és elmehet. Csodás érzés… Más rohant volna ki a suliból, de ő kiderítette, hogy ez ismert e a tanár számára is.”

A helyzet most

“Szeretem, hogy őszinte, azt hogy kedves, és azt ahogyan rehabilitálódik a tudás iránti vágya. Egyre több tantárgyra mondja, hogy szereti azt, például az angol, az informatika. Kezdi a hiányfoltokat felfedezni és megérteni a matekban, a nyelvtanról elmondta, hogy szeret olvasni, holott eddig utált és nem is szívesen gyakorolta.
Ezt az időszakot nagyon nehezen, küzdelmekkel, készenléttel éltük át, s hogy szembe tudtunk nézni a valósággal, azt hajlandósággal, kitartással, fegyelemmel tudtuk csak megcsinálni és pont a te segítséged kellett hozzá, mielőtt a célba értünk volna, mert az utolsó pár hónap volt a legnehezebb. Addigra eléggé kimerültünk, kiakadtunk, besokalltunk, de nem akartuk feladni a cél előtt.

Az apukája és mások a környezetünkben azt kérdezték miért nem viszem át egy másik iskolába? Mi garantálja, hogy ott nem kell újra kezdeni egy másik tanárral, gyerekekkel vagy szülőkkel? Néhány biztos ismeret kellett, és a saját igaza, a saját példái az életéből.”

A Szabálytisztelet Helyreállítása

Az anyukának a Szabálytisztelet Helyreállítása technikát javasoltam megoldásul, mert semmi értelmét nem láttam egy általam nem ismert tanárral elmélyült játszmájukat tovább erősíteni. Ez a technika nagyon egyszerű és mégis erőteljes, működő, mert képes helyreállítani egy gyereknek a saját jóságába vetett hitét és ezzel kapcsolatos önbizalmát. Az anyuka ügyesen megoldotta vele a problémát.

Ez a technika öt lépésből áll, és létezik csoportok, osztályok számára szánt változata is. A technika leírását hamarosan letöltheted innen, a Gyereknevelés oldalról. Ha feliratkozol a Gyereknevelési Levelekre, akkor kapsz majd erről értesítést.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Gyereknevelési Levelek
Gyereknevelési Levelek
Facebook Comments