Gyerekhiszti - A hiszti kezelése és megelőzése - Novák Ferenc

A gyerekhisztiről már annyian adtak tanácsot gyereknevelési előadásokban és cikkekben, és annyira negatív a jelentése, hogy meglepő kijelentés lenne, ha azt mondanám, hogy a közkedvelt értelmezés szerinti gyerekhiszti még csak nem is létezik. (A közkedvelt értelmezés szerinti.)

Erre most joggal mondja milliónyi anyuka és apuka, hogy akkor próbáljam a gyerekére reggel ráadni a ruhát vagy éljem át, amikor ott akarja hagyni a kölyköt az oviban, de az csak toporzékol, délután meg éppen a fordítottja miatt üvölt: „Még nem akarok hazamenni!”

A hiszti „igazi drámája” az, hogy akkor történik, amikor te a legjobban sietsz.

Jellemzően kettő és négy éves kor között előfordul ilyesmi: „Nem megyek!”, „Ez nem kell!”, „Nem ilyet akartam!”, „Neeeeeeem!”, „A másikat akarom!” Előfordul ez akár két évnél korábban, de akár öt év fölött is. Néha még szöveg sincs, csak hang nélküli toporzékolás. A szülőt általában váratlanul éri, mert szinte biztos, hogy van valami dolga, vagy indul valahová, amikor a gyerek rákezd a hisztire.

Akarod a hisztit egy kicsit mélyebben megérteni? Szeretnéd lecsökkenteni otthon a hiszti mennyiségét vagy drámaiságát? Akkor készülj fel arra, hogy kicsit hosszabb lesz, mint egy magazin felszínes híradása egy celeb tizenhetedik félrelépéséről, de előre megnyugtatlak, hogy könnyű lesz olvasni és nehéz „letenni”.

Dackorszak

Kár, hogy a pszichológiában így nevezték el, és így a köztudatban is úgy él ez az életszakasz, hogy dackorszak. Mi a baj ezzel a megnevezéssel? Az, hogy felszínesen egy viselkedés megnyilvánulási formája lett a „névadó” ahelyett, hogy a viselkedés okáról nevezték volna el.

A wikiszotar.hu szerint a dac szó jelentése: Makacs ellenszegülés, ami többnyire sértődöttségből ered. Alkalomszerűen megmutatkozó önfejűség, csökönyösség, nyakasság.
Eredet: dac < ómagyar: dac < szanszkrit: dharc (dacol, merészel) < dhárayati (tart).

Tehát makacs ellenszegülés. A szó eredete is sokat mondó: merészel. Nem lenne tehát szabad neki, de ő „merészel”!

És mi a makacs szó jelentése? Szeszélyesen ellenszegülő, amely az ember akaratának nem, vagy csak nehezen engedelmeskedik, mozdulni vagy húzni nem akar; csökönyös, konok. Eredete: makacs < ómagyar: makacs, makuj (makacs) < ősmagyar: bakacs, bikacs (makacs, tántoríthatatlan, erősködő) < bak, bika.

Vannak, akik a dackorszak szerencsétlen elnevezését még azzal is tetézik, hogy felcímkézik saját gyereküket: „Józsika dacos és kész!” Nem gondolnak bele, hogy a „név kötelez”, tehát ha eleget mondogatjuk egy gyereknek, hogy milyen, akkor igyekszik majd megfelelni ennek az „elvárásunknak”.

Első önállósodási korszak

Amit dackorszaknak neveznek, az valójában a gyerek önállósodási korszaka. Ugye mennyivel szebben hangzik ez: első önállósodási korszak! Miért első? Azért, mert lesz a gyereknek még egy önállósodási korszaka a tinédzser korban. Ez nem jelenti azt, hogy a gyerek önállóságra való törekvése nem fejlődik folyamatosan a felnőttkor felé haladva, de valóban létezik két időszak, amikor hangsúlyossá válik.

Idáig a gyerek ellenkezés nélkül felvette a ruháit, és azt adták rá, amit csak akartak, valamint reggel szó nélkül elindult otthonról apával vagy anyával. Most pedig azt éli meg a szülő, hogy szinte minden reggel egy harc, az oviban vég nélküli búcsúzkodás után nem engedi el anyát, toporzékol, sír, kiabál, ráncigál vagy akár ütlegel.

A dac nem válik a gyerek személyiségének jellemzőjévé, ha nem váltják ki belőle folyamatosan ezt a reakciót!

Ahogyan a csecsemő kortól kezdve halad valaki a felnőtté válás felé, folyamatosan, de szakaszonként nem egyforma mértékben, csökken a kiszolgáltatottsága, külső irányítottsága és ezzel párhuzamosan nő az önállósága, döntési szabadsága, felelőssége és saját kontrollja önmaga és környezete fölött.

Néhány ok

Könnyebb lenne gyereknek és szülőnek egyaránt, ha az önállósodási korszak történéseit főleg a gyerek oldaláról néznénk. Mi történt vele azelőtt, amikor “kivágja a hisztit”? A hiszti csak egy reakció. Ha megszüntetnénk az “akciót”, akkor nem kapnánk reakciót.

Azt modja apa a gyereknek, hogy gyere, indulunk oviba. Erre a gyerek nem hagyja, hogy felöltöztessék, ráadásul esetleg levágja magát a földre és láthatóan nem akar onnan felkelni. Mit jelentene ebben az esetben, hogy “Ha megszüntetnénk az akciót, akkor nem kapnánk reakciót?” Ne menjünk oviba? Ne akarjunk elindulni?

Ha hirtelen apa kijelentené, hogy: “Tudod, mit? Ma mégsem megyünk oviba.”, akkor persze abbamaradna a hiszti, de ezt ritkán engedheti meg magának valaki, aki dolgozni jár, ráadásul az oviban is számítanak a gyerekre. Keressünk más megoldást!

Ahhoz, hogy mint szülőnek, jobb megoldásaink legyenek előbb, vegyük számba a gyerek dacossá válását megelőző gyakori okokat.

meg nem értés
nem reális
egyet nem értés
félelem
erőltetés
más cél
kontroll tagadása
a döntés joga

Midjárt lesz itt egy gyakorlati példa ezek megvilágítására, de mivel nem akarsz egy tanulmányt olvasni, ezért megkíméllek attól, hogy ennek a felsorolásnak az összes elemét alapsan kivesézzük száz oldalon. Azt azonban érdemes tudni, hogy körülbelül ezeket vagy igen hasonló tételeket tartalmazó lépcsőn mennek “lefelé” a gyerekek a hiszti látványos megnyilvánulása előtt, de olyan gyorsan, hogy anya és apa hirtelen szembesül azza, hogy a gyerek kivágta a hisztit.

Mit akar elérni a gyerek a hisztivel?

Egy felnőtt sem szeretné, ha állandóan csak kontrollálnák, és neki magának nem sok mindenben lenne döntési joga. A gyerekek is így vannak ezzel. A gyerek rengeteg dologban elfogadja a szülők irányítását, csak azokat mi természetesnek vesszük. A kisgyermekkor elején elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak, később azonban egyre inkább elvárja, hogy értse mi történik, miért döntenek mások róla így vagy úgy. Egyre inkább szeretné, hogy ő dönthessen magáról, és mire felnőtt lesz, ezt jó esetben el teljes mértékben is éri – eltekintve most attól, hogy közösségekben egyszerre irányítva is lehetünk és mi is irányíthatunk másokat.

Amikor azt mondjuk a kicsinek, hogy ezt a ruhát vedd fel, akkor nem fogja érteni, hogy miért nem ő dönt, ezért nem lesz neki reális a szülő döntése, és nem fog egyetérteni azzal. Egy pillanatig félni fog amiatt, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné, és általában jön is a szülőtől az erőltetés. Ekkor világossá válik a gyereknek, hogy más az ő és más a szülő célja és megtagadja, hogy kontrollálják őt, mert nem látja más útját saját döntési jogának helyreállítására, mint a teljes szembenállást. Mindez nagyon gyorsan zajlik.

Ez az előző bekezdés egy hétköznapi példa. Ha jól megnézed, akkor látható, hogy a fenti felsorolás minden eleme szerepel benne: meg nem értés, nem reális, egyet nem értés, félelem, erőltetés, más cél, kontroll tagadása, a döntés joga.

Általában ez a sorrend vagy kicsit eltér, néha pedig átugrunk rajta pár sort, például akkor, amikor a szülő eleve erőltetéssel kezd, és azt mondja: “Most nincs idő ruhát keresgélni, itt van ez a kék nadrág, ezt veszed fel.”

Mit akar a gyerek elérni a hisztivel? Igyekszik helyreállítani a döntési jogát, ami a hiszti előtt elvileg még meg volt neki.

Ha egy olyan gyerek, akinek nem vették el az önbecsülését, úgy látja, hogy csak teljes szembeszegülés árán állíthatja vissza azt a vágyott állapotát, hogy rajta vagy legalább rajta is múljanak a dolgok, akkor ezt meg fogja tenni.

Egy példa

A hisztit nehezebb kezelni, mint megelőzni. Ezért arra biztatok minden anyukát és apukát, hogy megelőzésre törekedjen. A gyengéd nevelés, és a hisztis helyzetek csökkentésének titka az, hogy minél többször alakítsunk ki a gyerekkel közös realitást. Ez nagyon gyakran csak megfelelő minőségű és mennyiségű kommunikáción múlik, ha egyébként a szülői szeretet, mint alapállás már adott.

Vegyünk egy tipikus példát, amikor a gyerek nem akar ott maradni az oviban, pedig már jóval túl vagyunk a beszoktatáson is. Az óvónő kedves, a gyerekek szeretnek Zsuzsival játszani, de Zsuzsi csak kapaszkodik anyába, ott szorítja, ahol csak éri, s ha anyuka csak hozzáért a kezéhez, hogy gyengéden lefejtse magáról, mert már indulna, akkor még jön a hangos sivítás is.

Hamarosan, „A hiszti kezelése” alatt megnézzük, hogyan oldjunk meg egy ilyen helyzetet, de előbb nézzük meg, hogyan előzzük meg, s ehhez találjuk meg, milyen okok lehetnek a háttérben. Itt nem lesz mód minden ok felsorolására, de nem is szükséges, inkább a szemlélet a fontos, mert abból egy szülő már ki tudja dolgozni, hogy náluk miben kellene változtatni az élet megszokott menetében. Az ugyanis valószínű, hogy valamiben kell!

A hiszti megelőzése

Azt majdnem mindenki ismeri, hogy az ilyen óvodához hasonló eseteket általában megelőzi valami olyasmi, hogy a gyerek a hétvégén sem kapott eleget Anyából, vagy valami nagyobb dráma van otthon. Ezért ezzel elég itt csak annyit foglalkoznunk, hogy megismételjük, hogy az otthoni kiegyensúlyozott környezet, és ennek egyik előzménye, a megfelelő mennyiségű törődés a gyerekkel, erősebbé teszi a gyereket, aki így könnyebben eligazodik nem otthoni, óvodai vagy iskolai környezetben.

Ha otthon sok a dráma, veszekszenek egymással a szülők, például anyut rendszeresen lekiabálják, vagy a család egységes, de valami más veszély leselkedik rájuk, akkor a gyerek nem csak otthon nem érzi majd magát biztonságban, hanem máshol sem, különösen pedig akkor nem, ha úgy érzi, hogy Anya vagy Apa is védelemre szorul. Ez részéről egy felelősségteljes hozzáállás. Hány, de hány gyerek próbálta már megmenteni a szülei házasságát – általában hiába!

Gyerekhiszti - A hiszti kezelése és megelőzése - Novák Ferenc

Azt is sokan ismerik, hogy amikor egy gyereknek van félnivalója az óvodától vagy iskolától, akkor igyekszik magát távol tartani onnan. Félnivalója többféle is lehet, például ott bántja őt valaki vagy tegnap ő maga rossz fát tett a tűzre, esetleg valami érthetetlen vagy egyenesen fenyegető számára, lemaradt egy tantárgy tanulásában. Sok „reggeli betegségnek”, mint például „oktalan” hasfájás, hányinger és társai, ilyen egyszerű, de számára drámai okai lehetnek.

Mi állhat a mögött, ha viszonylag békés az otthon, a szülő is eleget játszik a gyerekkel, nem történt semmi drámai, az ovi nem egy taszító hely, de Zsuzsi mégis kivágja a hisztit az oviban, és nem akarja elengedi az anyukáját?

A következő két választ érdemes megszívlelni. Az egyik az önállóság hiánya, a másik az, amikor a gyerek nincsen jó cserében a környezetével. Egy önállóságra nevelt gyerek nem lóg mindig anyukája szoknyáján, és növekvő mennyiségű időt tud eltölteni a szülei nélkül is. Aki helyett mindent jobban tudnak, aki helyett rendszeresen mások döntenek, az hozzá van kötve a szüleihez, és számára a szülei elveszítése akárcsak egy napra is, egyenlő a túlélése veszélyeztetésével.

Az önállóság hiánya

Ha ez a helyzet nálatok, amit persze nehéz belátni, akkor azért ne dőlj a kardodba, hanem fordítsd meg azt a folyamatot, amivel ide jutottatok, és kezdd el a következőket:

  • Minimum: Ne erőltesd, hogy azt egyen, amit te szeretnél, hogy egyen, azt vegyen fel, amit te jónak tartasz, azzal barátkozzon, aki tetszik neked, stb, stb. Lazíts a kontrollon, mert előbb utóbb visszafordul és nem úgy, hogy majd ő kontrollál téged, hanem úgy, hogy néha egyáltalán nem engedi majd meg neked, hogy irányítsd őt.
  • Lehetőleg minél több dologban kérd ki a gyerek véleményét. (Holnap melyik ruhát vennéd fel?)
  • Amikor csak lehetséges, előbb apróságokban, később nagyobb dolgokban engedd meg, hogy úgy legyen, ahogyan szeretné. (Ezt nem tanácsolnám egy elkényeztetett gyerek szüleinek, de most nem is arról beszélünk.)
  • Engedd meg neki, hogy megismerje rá nem túl veszélyes dolgokban hibás döntései következményét. (Ezzel megengeded neki, hogy kifejlessze azt a képességét, hogy ő többségében előre el tudja dönteni valamiről, hogy az jó vagy rossz.)
  • Ne tegyél meg helyette olyan dolgokat, amiket ő is meg tud csinálni és amire van ideje. (Ha kiválasztottad azt a ruhát, amit holnap reggel fel szeretnél venni, akkor hozd ide, és tedd erre a székre.)
  • Legalább néha engedd meg neki, hogy ő ossza be az idődet. (Mit csináljunk ha hazaértünk?)
  • Ismerd el a teljesítményét, dicsérd leget, de nem elvtelenül, mert a gyerekek alapból nem buták. (Ez olyan alapvető, hogy a Facebook-okosságok kitalálói 80%-ban szinte csak ezt az egyet tudják ismételgetni, meg még a „pozitív hozzáállást”, ami az ő értelmezésükben körülbelül olyan, hogy „Lengess rózsaszínű zászlót akkor is, ha éppen a nyakadon tapos egy láb”.)

A legtöbb olyan gyerekről, akire nem jellemző, hogy hisztizik, az is elmondható, hogy egészen önálló. Egy ilyen gyereknek van önbecsülése. Akinek van önbecsülése, az kevésbé hoz létre drámát, inkább elsimítja a dolgokat.

Az ilyen gyerek a hisztinek az ellenkezőjét csinálja; ha azt látja, hogy egy másik gyerek hisztizik reggel az anyukájával, mert az szeretne már elindulni dolgozni, akkor ő odamegy ahhoz a másik gyerekhez és valami ilyesmit kérdez: „Szia! Jössz velem játszani?”, és már nyújtja is a kezét. Néha egy ilyen „idegen” gyerek ki tudja menteni anyukát reggeli szorult helyzetéből.

Igen sokféle tanács létezik még az önállóság helyreállítására, és engedd meg nekem, hogy nem törekeszem itt teljességre ebben a felsorolásban. Amit viszont érdemes tudni róla, hogy helyreállítható, bár az életkor előrehaladtával, tehát minél később kezdünk neki, annál inkább egyre kisebb lépésekben halad majd és jóval tovább is tart.

Csere

Ismerjük az elkényeztetett gyereket. Mindent áldozatot meghoznak érte, de ő nem sokat tesz másokért, így anyáért, apáért és testvéreiért sem. Számára minden, amit kap, természetes és bármi, amire őt kérik, az luxus, és így meg sem teszi. Elszívja minden energiádat, de sosem elégedett. Megvehetsz neki mindent, de neki sosem elég.

Egy elkényeztetett gyerek nem tudja figyelembe venni azt, hogy Anyának innen az oviból még el kell jutnia a munkahelyére.

A gyerek nem születik ilyennek, hanem elkényeztetették. Ez nem a gyerek hibája és nem is érdemes azon morfondírozni, hogy kinek is a hibája, mert az nem sokkal visz előrébb. Fontosabb az, hogy ez is visszafordítható, ha az egész család összefog finoman, de nem hirtelen váltással a gyerek érdekében. Annyit kell csak tenni, hogy egyre több dologért elvárni a gyerektől azt, hogy cserét nyújtson.

„Kapsz ilyet, ha te előbb …”, „Szívesen elmegyek veled oda, csak segíts előbb abban, hogy …”, és ezekhez hasonló kérések. Alakítsd ki, hogy a gyerek korához és képességeihez mérten járuljon hozzá a család hétköznapjaihoz, szülei, testvérei, barátai hangulatához. Ha ezt még az óvónővel vagy tanító nénivel is összehangolod, akkor ők is segítenek majd abban, hogy elkényeztettet gyerekből közösségi emberré váljon. Ebben sokat segíthet az is, ha sokat társasjátékoztok, és nem kíméled annyira, hogy mindig ő győzzön, hanem megtanítod arra is, hogy méltósággal is lehet veszíteni. Erről bővebben írtam ITT.

Akinek helyreállítottad a cseréjét, tehát azt az állapotát, hogy megfelelő arányban ad és kap, annak valódi büszkeségre cserélted a kivagyiságát, és egy ilyen gyerek megint csak rendelkezik önbecsüléssel. Ő ritkán, vagy egyáltalán nem fog hisztizni.

A hiszti kezelése

A hiszti humánus megszüntetése jóval drámaibb és időigényesebb, mint annak megelőzése, már csak azért is, mert lehet, hogy naponta kell a szülőnek ilyesmivel foglalkoznia, és mindig éppen rohanna. A sietség egyébként kulcsa annak, amiért maga a hiszti kialakulhat, és annak is, hogy a szülő nem tudja nagyobb dráma nélkül kezelni.

Minél gyorsabban akarsz kezelni egy hisztit, a helyzet annál makacsabb lesz!

Ha általában gond reggel az öltözés, a reggelizés időtartama, az elindulás otthonról, este a fogmosás időpontja, akkor mindez könnyen orvosolható úgy, hogy minden ilyen helyzet elé beszúrunk negyedóra plusz időt.

Inkább érjünk oda minden nap negyedórával hamarabb valahová, akár óvodába vagy iskolába, és búcsúzzunk el időben a gyerektől időt hagyva neki ennek feldolgozásához, minthogy minden hétre becsússzon egy drámai reggel, amikor a gyerek sír, a szülő ideges és más gyerekekre is átragad a dráma. Utána meg csak néz a szegény óvónő, hogy miért olyan nehéz a dolga az egész csoporttal délelőtt.

A hiszti kezelésnek általános megoldása az, hogy eléred, hogy a gyerek saját indíttatására tehesse azt, amit te szerettél volna tőle.

Sok szülő mondja majd azt, hogy egy ilyen megoldás időigényes, de nem szabad elfelejteni, hogy nem lenne szükség hiszti-kezelésre akkor, ha korábban elegendő időt fordítottunk volna a gyerek önállóságának, önbecsülésének és biztonságérzetének felépítésére.

Gyereknevelési Levelek
Gyereknevelési Levelek

Példák hiszti kezelésére

Reggel az óvodában

A reggeli óvodai eset megoldása érdekében apuka vagy anyuka például a következőket teheti:

  1. Jöjjön rá, hogy indulatokkal a helyzet nem kezelhető.
  2. Hagyja abba a kérlelést, erőltetést, a gyerek hibáztatását.
  3. Ne játssza el, hogy egyik pillanatban szomorú, mert még nem tud indulni, a másik pillanatban pedig ideges ugyanezért.
  4. Döntse el, hogy most az idő nem számít, a gyerek számít! Így hozzon létre nyugalmat magában, mert a gyerekre az a hangulat ragad át, amit ő képvisel. (Azt kérdezed, hogyan tudná ezt megtenni a szülő egy felfokozott idegállapotban? Hát tudatossággal. Azzal ellensúlyozható a negatív érzelem.)
  5. Nyugtassa meg a gyereket, hogy nem most indul.
  6. Beszélgessen vele más témákról, amíg minden gyerek be nem ment az előtérből a csoportjához. Leginkább kérdezze a gyereket, érdeklődjön tőle, nyugtázza a válaszokat, de ne állítson neki semmit, hogy ne kapjon ellenállást. (Igen, addig, olyan sokáig, amíg miden gyerek be nem ment, miközben jönnek mennek a szülők.)
  7. Miután miden gyerek bement, a szülő ne indítson újabb témát, nem baj, ha emiatt unalmassá válik a helyzet. Ezen a ponton is válaszol a gyereknek, ha az kérdez, de ne tegye érdekessé a beszélgetést, mert a cél az, hogy a gyerek számára vonzóbb legyen bemenni a csoportba, mint folytatni ezt az unalmas szituációt. Ettől még nem engedjük lejjebb a szeretetünket, de igyekezzünk elég semlegesek lenni, és nem lelkesedni témákkal kapcsolatban.
  8. Már csak egy kicsit kell várni, és a gyerek maga fog bekívánkozni.
  9. Ha ezután 10 percen belül mégsem be a gyerek magától, vagy az óvónő egyszeri, enyhe invitálására, akkor mint beszoktatásnál, a szülő bemegy vele, és csak akkor hagyja ott a termet és az ovit, amikor a gyerek már lefoglalta magát valami óvodai dologgal.

Sok szülő és óvónő talált már ki nagyon jó megoldásokat ilyen esetekre, például azt, hogy egy két barátját küldik ki a gyerekhez, lehetőleg játékkal a kezükben, akik hívják őt, hogy jöjjön játszani. Az a fajta megoldás, hogy a szülő ilyen esetben valami jutalmat kínál fel a gyereknek, talán működik egyszer-kétszer, de veszélyes módszer, mert erre könnyen rászokhat.

A gyerek este nem akar fürödni menni

Persze, hogy nem akar, ha utána már alvás a program. Ígérjünk meg számára valami kellemes programot elalvás előtt, de fürdés utánra. Ekkor legalább ő dönthet, hogy szeretné azt a „programot”, akár mesemondás, akár valami más dolog az. Az ilyesmit is érdemes úgy intézni, hogy a gyerek döntsön: „Szeretnéd, hogy legyen mese lefekvés előtt? Akkor most kell menned fürdeni.”

Még jobb, ha a gyereknek van választási lehetősége: „Ha most elmész fürdeni, akkor egy dologra még jut idő lefekvésig. Melyiket szeretnéd? Társasjátékozzunk vagy inkább mondjak egy mesét?” Ezekre a technikákra is elmondható, hogy elérjük, hogy a gyerek saját indíttatására teszi azt, amit a szülők is szeretnének.

Vannak persze gyors trükkök, megoldások is, melyek nem a fenti elv alapján működnek. Ilyen például azt, amit minden szülő ismeri, hogy ha a gyerek nem megy magától fürdeni, akkor elkezd egy visszaszámlálást, és a gyerek tudja, hogy amikor apa a nullához ér, akkor már nem fér bele a mese.

Ennél jobb, ha a szülő látványosan bevonul a fürdőszobába, visz magával macit, vagy babát, odaülteti azt a fürdőkád szélér vagy mellé, és elkezd neki mesélni. Hamarosan megérkezik majd a „konkurencia”, aki nem akar majd lemaradni a meséről, és beugrik a kádba.

Reggeli öltözés

Arra is van megoldás, amikor a gyerek rendszeresen hisztizik, hogy milyen ruhát vegyen fel. Ennek egy nagyon egyszerű megelőzését egy korábbi írásban olvashatod, és ez is azon az elven alapszik, hogy érjük el, hogy a gyerek saját érdekeiből következően dönthessen hasonlóan, mint ahogyan optimális lenne.

A gyerek nem akar megenni valamit

A legjobb, ha nem erőltetjük, hogy a gyerek egyen vagy azt, hogy pontosan azt egyen, de ugye üres hassal sem mehet iskolába. Erre is megoldás az alternatíva, tehát „Ez a két lehetőség van reggelire, melyiket ennéd inkább?” A döntési szabadság nagy előny számára.
Egy másik megoldás, hogy a problémát az ételről más dologra helyezed át, például: „Gyere válassz ebből a fiókból egy kanalat, amivel szívesebben belekóstolnál abba a levesbe!” vagy “Melyik kanállal eszel majd, válaszd ki!” Az ilyen választási lehetőségek azért jók, mert így a gyereknek van döntési joga.

A hiszti speciális okai

Lehet, hogy a gyerek hirtelen dacossá vagy dacosabbá válik, mint amilyen lenni szokott. Ilyenkor azt kell feltérképezni, hogy mi változott a korábbiakhoz képest. Néha az a baj, hogy bántották az oviban, az iskolában.

Amikor otthon válik dacossá, például kézmosás, fürdés, öltözködés miatt, akkor nagyon gyakran csak az a probléma, hogy senkinek sem volt ideje türelmesen elmondani neki, megértetni vele, hogy miért csináljuk azt a dolgot. Nem csak úgy futtában, hanem nyugodt körülmények között, amikor a gyereknek módjában állna teljesen megértenie, hogy miért az a szabály, és miért akkor.

Szinte minden hisztinél megtalálható, hogy a szülőnek kevés volt az ideje, és siettette a dolgot. Ez nem csodaszer, de ha egy szülőnek csak azt az egyet sikerülne betartania, hogy minden a gyerekkel kapcsolatos dologra rászán még egy kis plusz időt, hogy beleférjen az is, amikor dacosságot kell kezelnie, akkor akkor ritkábban jönne létre gyerekhiszti.

Utószó

Bár sok szülő úgy érzi, hogy a gyerek néha az idegeire megy dacosságával, világosan kell látni, hogy a gyerek nem azért dacos, hogy felbosszantsa a szüleit, ő csak szeretné helyreállítani azt az állapotot, amikor még rajta múltak a dolgok, önállóságért kiált.

A legtöbb hiszti nem a gyerek viselkedésének, hanem a szülő időzavarának mutatója. Erről az időzavarról a szülő tévesen hiszi azt, hogy kettejüké. Ez csak az övé. A gyerek ráér. A szülő az, aki általában nem.

Egészen idáig úgy beszéltünk arról, amivel kapcsolatban a gyerek hisztis lett, mintha az a dolog igen fontos lenne, mindenképpen úgy kellene lennie. Pedig mint szülők, néha feltehetnénk magunknak a kérdést, hogy a gyerek vagy a család érdekében nem lehetnénk néha egy kicsit lazábbak, nem lázadhatnánk egy kicsit együtt a gyerekkel, és akkor valami olyat mondanánk: „Tudod mit? Ma te mondd meg nekem, hogy mikor fürödjek, de utána mesélj el nekem légy szíves egy mesét.”

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Szeretnéd, hogy mások is olvassák?

AKKOR OSZD MEG MÁSOKKAL IS!

Gyereknevelési Levelek
Gyereknevelési Levelek
Facebook Comments