Ebben a történetben az anyukának az a nehézsége támadt, hogy bár eddig példásan együttműködő volt a gyereke, most hirtelen mindenben ellenállt a szüleinek. Az anya arra kért, találjunk valami megoldást arra, hogy helyreálljon kettejük között az együttműködés.

Ebben a történetben az anyukának az a nehézsége támadt, hogy bár eddig példásan együttműködő volt a gyereke, most hirtelen mindenben ellenállt a szüleinek. Az anya arra kért, találjunk valami megoldást arra, hogy helyreálljon kettejük között az együttműködés.

A legtöbb gyerek fejlődésében vannak olyan időszakok, amikor annyira fontossá válnak számukra saját képességeik, hogy szinte mindent egymaguk akarnak eldönteni és megcsinálni. Esetünkben, ennél az egy évnél nem sokkal idősebb kislánynál, nem erről volt szó.

Látszólag indokolatlan makacsság

Ez a kislány nem akart indulni, ha indulni kellett, nem hagyta, hogy felöltöztessék, de ő maga sem akart felöltözni. Ami még feltűnő volt, hogy nem nézett az anyukájára, amikor az beszélt hozzá, pedig odáig is mindent értett abból, amit mások mondtak neki. Ő maga még nem beszélt, de ez eddig sem zavarta őt az együttműködésben.

Minden nap több, mint egy órájuk ment el arra, hogy felöltözzenek és elinduljanak valahová. Kérdeztem az anyukát, hogy érte-e valami sokk mostanában a gyereket, történt-e valami rendkívüli a családban, a szülők között, de válasza szerint ugyanúgy élnek, mint eddig, nem történt semmi különleges.

Amikor lesüti a szemét

Először tehát kizártunk minden olyan lehetőséget, ami külső tényezőkön múlt volna, és meggyőződtem róla, hogy nem valamiféle „dackorszak” okozza a nehézséget. (A szerencsétlenül „dackorszak”-nak elnevezett időszak amúgy 2 éves kor tájára tehető, a kislány pedig 14 hónapos volt.)

Ezután már nyitva állt a megoldáshoz vezető út annak ismeretében, hogy a kislány ekkor már nem szívesen hallgatta meg anyát, nem hallgatott rá, és ha a közelében volt, akkor idegesen viselkedett, a jelenlétében pedig lesütötte a szemét.

Megkérdeztem az anyukától, hogy nem tett valami rossz fát mostanában a tűzre a gyerek? Nem csinált valamit, amiről tudta, hogy nem szabad? Anyuka nyilvánvaló válasza az volt, hogy ő nem tud ilyesmiről a gyerek pedig még nem tud beszélni, hogy elmondja.

Az őszinteség technikája

Azt javasoltam anyukának, hogy egy olyan alkalommal, amikor a gyerek kipihent, és evett, és amikor viszonylag jó a hangulata, kérje meg a kislányt, hogy „mutasson egy helyet a lakásban, ahol elromlott valami”. (Nem azt a kézenfekvő, de túl direkt kifejezést javasoltam, hogy “elrontottál valamit”!)

Mivel ez a szóhasználat nem illik minden történésre, ezért felvérteztem még anyukát további két kéréssel, ha nem lenne válasz az elsőre. A kérés második verziója így hangzik: „Mutasd meg, hol rossz valami!”, a harmadik változat pedig ez volt: „Vezess engem oda a lakásban, ahol valami rossz történt.”

Gyereknevelési Levelek

Még arra kértem anyukát, hogy a kéréseket nagy szeretettel mondja ki, mert a gyereknek olyan helyekre kell őt elvezetnie, ahol saját maga csinált valamit, amit nem volt szabad, vagy aminek olyasmi lett a végeredménye, amiről a gyerek tudja, hogy a szülő nem örül neki. Ha ezt nem tapintatosan végeztetné vele, akkor csak még dacosabbá válna a gyerek.

Az őszinteség technikáját nem szabad arra használni, hogy valaki olyan titkokat tudjon meg a gyerektől, amelyek mögött semmi elrontott vagy szabályellenes dolog nincsen. Egy gyereknek is lehetnek titkai, s ha valaki ezeket erőszakosan kicsalja tőle, akkor azzal elég súlyosan rombolja a gyerek önállóságát és önbizalmát.

A gyerek megszabadult a tehertől

Egy egy éves gyerek nem tud elrontani nagy dolgokat, de emlékszik rá, ha olyat tesz, ami a család szabályai szerint nem helyesek. Amikor sokszor megszegi a szabályokat, vagy amikor úgy érzi, hogy fontos szabályt szeg meg, akkor utána lesütött szemmel mászkál és kerüli a szülő tekintetét, mintha attól tartana, hogy anya vagy apa kiolvassa a szeméből, hogy mit csinált.

Amíg nem szavadul meg saját tetteinek terhétől, addig nem szívesen működik együtt a szülőkkel, mert folyton azokra a dolgokra emlékeztetik. Ezért vált anyának egyik napról a másikra nehézzé a gyerekkel való együttműködés.

Az őszinteség technikáját, mint az önbecsülés helyreállítására szolgáló megoldást, már több ezer év óta alkalmazzák különféle filozófiák és vallások. Ismerik már régen, hogy ha valaki elmondja azt, ami a szíve terhe, akkor megkönnyebbül. Különösen így van ez, ha olyasmit mondhat el, ami az ő lelkén szárad. Ha nem mondhatja el senkinek, akkor az általa elkövetett dolgok egyre jobban nyomják majd a vállát.

Ha a szülő azt gyanítja, hogy a gyerek pontosan őellene tett valamit, akkor jól teszi, ha ahelyett, hogy ő kérdezné vagy kérné a gyereket, inkább a párját (feleségét vagy férjét) bízza meg azzal, hogy tudja meg a gyerektől, hogy mit csinált. Ennek az az oka, hogy sokkal nehezebb elmondani annak, aki ellen tett valamit, mint másvalakinek.

Mi történt a kislánnyal?

Az anyuka úgy tett, ahogyan megbeszéltük. A gyerek pedig egymás után mutatott neki néhány helyet a lakásban, ahol történt valami, aminek nem kellett volna történnie. Ha a gyerek tudott volna beszélni, akkor szóban is megkönnyebbülhetett volna, azonban esetünkben az is teljesen elegendőnek bizonyult, hogy a kislány megmutatta, hol „romlott el” valami.

Az apuka mondta nekem, hogy a probléma azzal teljesen megoldódott, és onnan kezdve az anya „visszakapta” kedves és együttműködő kislányát. A megoldáshoz mindössze tíz perc elégvolt.

Pontosabb kérdések

Mint szülőben vagy pedagógusban felmerülhet benned a kérdés, hogy a kérések miért nem direktebbek. Igen, a kérések lehetnének közvetlenül a tettre irányulóak, de egy egy éves gyereknél örüljünk, ha ezeket a kéréseket teljesíteni tudja, amihez ugye az kell, hogy őszintévé tudjon válni erre az időre, pedig korábban titkolta a csínytevéseket.

Azt kérni egy ilyen kicsi lánykától, hogy „mutasd meg, hol rontottál el valamit”, túl erőteljes lenne, és további visszahúzódásra késztethetné. Ha húzódozik a gyerek attól, hogy megmutassa vagy elmondja mit csinált, akkor biztosítsd róla, hogy semmilyen büntetést nem kap, ha „megmutatja, hogy hol történt valami rossz”. Ez segít neki abban, hogy megbirkózzon a kéréseddel.

Egy nagyobb gyereknek, aki tud beszélni, természetesen nem kell téged körbevezetnie téged a házban, hogy megmutassa a helyet, ahol tett valamit. Elég ha őszintén válaszol arra a kérdésedre, hogy „Csináltál valamit, amit nem kellett volna?”

Ha a szülő veszíteni szeretne

Ha valaki, mint szülő el akarná rontani a dolgot, akkor ehhez csak egyet kellene tennie. Azt, hogy miután a gyerek őszinte volt, alaposan lehordja őt. Ilyet tehát sose tegyél. Tartsd értékesnek az őszinteségét, még akkor is, ha arról beszél neked, hogy sáros volt valamiben.

Azokkal a gyerekeknél, akikkel ez megbeszélhető, egyeztethetsz valamilyen jóvátételt, de csak olyat, amit ő maga vállalni tud. Az, hogy jóvátesz valamit, messze értékesebb, mintha
annyira lehordják, hogy utána parányinak érezze magát valami csínytevés miatt.

Ebben az esetben egy kisgyermeknek jött helyre az önbecsülése azáltal, hogy nem kellett többé titkolnia, hogy elrontott pár dolgot. Nagyobb gyerek is, ha szeretettel kérdezzük tőle, hogy „mi az amit nem szeretne, ha mi tudnánk, mert szégyelli, hogy ilyesmit csinált”, akkor szívesen elmondja majd, ha nem kell súlyos büntetéstől tartania.

Mint szülő, valaki most mondhatja, hogy „még jó, hogy meg ne dicsérjem valami disznóságért!” Értem, hogy van, akinek néha nehéz megállni, hogy jól le ne hordja a gyereket, de ha valamely családban ez a szokás, akkor ott nagyon sok titkolt dolog halmozódik fel, és csökken az őszinteség a családtagok között. Ez pedig oda vezet, hogy a szülő még akkor sem tud majd segíteni a gyereknek, amikor annak igazán nagy szüksége lenne rá.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Gyereknevelési Levelek
Gyereknevelési Levelek